Karl Csaba írása

Bevezetés

A tüskéskezű álfarkaspók Magyarországon először 2013-ban kimutatott, Közép-Európa szerte terjedőben lévő, nagy termetű, impozáns pók.
Habitusa a nőstények esetében erősen emlékeztet a nagyobb termetű hazai farkaspókjainkra, a hímek esetében inkább épületlakó zugpókjainkra.
E faj hazai elterjedésénék megfigyelése, nyomkövetése állatföldrajzi szempontból jelentős, ezért fontos, hogy ne csak szakemberek, hanem az arachnologia iránt érdeklődő "hobbisták", természetszerető emberek is biztosan fel tudják ismerni e fajt. Sok esetben bebizonyosodott már az általuk történő észlelések fontossága és hasznos mivolta.
E cikk megírásában ezért az elsődleges szempontnak azt tartottam, hogy a hazai hasonló fajoktól való megkülönböztetést megkönnyítsem számukra, illetve bemutassam kicsit mélyebben ezen új pókfajunkat.

Elterjedés és migráció

A kilencvenes évekig a többi európai álfarkaspók fajhoz hasonlóan, a tüskéskezű álfarkaspók elterjedése is a Földközi-tenger mellékére, a mediterrán térségre korlátozódott.1
A kilencvenes évek közepétől viszont északi irányba kezdett terjeszkedni. A migráció oka eleddig ismeretlen, az emberi behurcolásnak valószínűsíthetőleg szerepe van benne.
1994/1995-ben Baselben gyűjtötték első ízben az Alpoktól északra, 2005-ben Németországból néhány évre rá pedig már Belgiumból is kimutatták e fajt. Magyarországról először Szinetár Csaba, Török Tamás és Szüts Tamás 2013-ban mutatta ki Szombathelyről1. Azóta az országban több pontjáról előkerültek példányai.
Saját adataim elsősorban Budapest és környékéről származnak.

Életmód

Eredeti élőhelyén erdőkben kövek, fakérgek alatt készíti el nappali búvóhelyét, amit jellegzetes szövedékével bélel ki s ezt csak éjjelente hagyja el. Fogóhálót nem készít, zsákmányát a farkaspókokhoz hasonlóan, gyors lerohanással ejti el. A zsákmányt szövedékbe csomagolás nélkül fogyasztja el.
A mediterrán térségben is gyakorta fordul elő épületekben.
Magyarországon a szabad természetből eleddig nem került elő. Az elmúlt közel fél évtized összes bizonyított példánya épületek belső részéből, lakásokból lett detektálva. Ez valószínűsíti, hogy a mi éghajlatunk nem teljesen megfelelő számára és a teleinket képtelen e faj a szabadban átvészelni.
Eddig a hozzám eljutott hazai példányok mindkét nem esetében teljesen kifejlett, ivarérett egyedek voltak. Előfordulásuk nagyrészt a késő őszi, téli időszakra korlátozódott.
Hazai szaporodásbiólogiai adatokkal jelenleg nem rendelkezünk.
Külföldi szakirodalom alapján a megtermékenyített nőstények a napali lakószövedékhez hasonló hálóban, szűk, rejtett, zavarásmentes helyekre rakják le petecsomóikat. Több esetben megfigyelték, hogy egy párzást követően több petecsomót képes a nőstény lerakni. A petecsomókat a nőstény nem hagyja magára, a fiatal pókok szétszéledésig aktívan őrzi őket.1
A peték kikelése 40-45 napra a lerakásuk után történik, a lerakott peték száma 20-50 közé tehető.1
E faj nagy termete miatt riadalmat kelthet, de fontosnak tartom kihangsúlyozni ránk nézve teljesen veszélytelen mivoltát. A csáprágók mérete miatt a mechanikai sérülés némi fájdalommal járhat, de egyéb klinikai tünetet nem okoz. Az általam vizsgált példányok semmilyen agresszív magatartást nem mutattak, minden lehetséges esetben a menekülést választották aktív védekezés helyet.
Egyetlen bizonyított hazai marása tűszúrásszerű fájdalmat okozott a marás pillanatában, a későbbiekben semmilyen egyéb következménnyel nem járt. 2

tüskéskezű álfarkaspók nőstény habitus

tüskéskezű álfarkaspók nőstény habitus - fotó: Karl Csaba

Alaktan

A tüskéskezű álfarkaspók a hazai faunában kifejezetten nagy termetű póknak számít. A nőstények testmérete a kettő, a hímeké a másfél, lábterpesztésük a hat-nyolc centimétert is elérheti.
E méretékkel hazánkban csak a szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis), a pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa) a réti farkaspók (Hogna radiata) és a szintén épületlakó nagy zugpók (Eratigena atrica) vetekedhet.
A tüskéskezű álfarkaspók alapszíne a hamvasszürkétől a világosbarnáig terjed. Az előteste kerekded, a fejrész kifejezetten széles, erőteljes.
Az előtest hátoldali mintázata jellegzetes, az utótest felöli részen, kitárt szárnyú lepkére emlékeztető, világos jeggyel. A fejdomb világos színezetű, a fej és a hátlemez találkozásánál, a hátulsó szemekkel egyvonalban két sötét folt található.
Az előtest külső széle világos, a test középvonala felől sötét sávval szegélyezett. Szemei két sorban helyezkednek el. Az első sor előre néző, egyenes vonalban lévő négy szemből áll. A két külső szem nagyobb, a belső szemek kisebbek.
A második sor erősen hatrafelé hajló. Kettő nagyméretű, előre néző és két oldalra néző szemből áll. Az oldalra néző szemek hatrább helyezkednek el mint az előre nézők.

tüskéskezű álfarkaspók nőstény előteste hátoldali nézetből

tüskéskezű álfarkaspók nőstény előteste hátoldali nézetből - fotó: Karl Csaba

tüskéskezű álfarkaspók nőstény elölnézetből

tüskéskezű álfarkaspók nőstény elölnézetből - fotó: Karl Csaba

Utóteste hátoldali mintázata emlékeztet némileg a hazai farkaspókjainkéra. Az előtest felől, az utótest középvonalában egy hármas tagolású, sötét mintázat, az utótest hátsó harmadában erőteljesen hátrahajló, fordított "M" betűre emlékeztető, sötét határvonalak találhatók.

tüskéskezű álfarkaspók nőstény utóteste

tüskéskezű álfarkaspók nőstény utóteste - fotó: Karl Csaba

A járólábak erősen eltérnek egymástól. Az első kettő pár járóláb a térdízig erőteljes kontrasztosan mintázott, a lábszáríztől kezdve viszont nagyon halványan lelhető fel benne gyűrűzöttség, inkább egyszínű sötétnek látszik.

tüskéskezű álfarkaspók nőstény első második járólába

tüskéskezű álfarkaspók nőstény első második járólába - fotó: Karl Csaba

Az első két pár járóláb lábszárízének hasi oldalán, kettő egymással párhuzamosan futó tüskesor található. E tüskesor részben fellelhető a másodvégíz hasi oldalán is.

tüskéskezű álfarkaspók nőstény lábszáríze hasoldali nézetből

tüskéskezű álfarkaspók nőstény lábszáríze hasoldali nézetből - fotó: Karl Csaba

A harmadik és negyedik járóláb teljes hosszában, erőteljesen gyűrűzött.

tüskéskezű álfarkaspók nőstény harmadik, negyedik járólába

tüskéskezű álfarkaspók nőstény harmadik, negyedik járólába - fotó: Karl Csaba

A combízek mindegyik járóláb esetében erősen tüskézettek.

A hímek járólábai a nőstényekével azonos színezetű, de azokétól arányaiban lényegesen hosszabb. A tapogatólábak esetükben egyszínű vilagosak. Ivarérett hímeknél az ivarhólyag a tapogatóláb többi részétől jól elkülönülő, nagyméretű, sötét színű.

tüskéskezű álfarkaspók ivarérett hím tapogatólábai

tüskéskezű álfarkaspók ivarérett hím tapogatólábai - fotó: Karl Csaba

tüskéskezű álfarkaspók hím ivarszerve

tüskéskezű álfarkaspók hím ivarszerve - fotó: Szita Éva

A tüskéskezű álfarkaspók hasi oldala nagyban eltér a vele összetéveszthető hazai fajokétól. A teljes hasi oldal sárgásbarna, sűrűn elhelyezkedő apró, fekete jegyekkel. A lábak csípőíze a hasi oldalon szintén sötéten pettyezett.
A mellpajzs erősen szőrözött.
A nőstények ivarlemeze sötét, az utótest többi részétől jól elkülönülő.
Az utótest hátsó kétharmadában, a test középvonalában jellegzetes sötét minta található.

tüskéskezű álfarkaspók nőstény hasi oldala

tüskéskezű álfarkaspók nőstény hasi oldala - fotó: Karl Csaba

tüskéskezű álfarkaspók nőstény ivarlemeze

tüskéskezű álfarkaspók nőstény ivarlemeze - fotó: Karl Csaba

Hasonló fajok a hazai faunában

A tüskéskezű álfarkaspók nőstényei illetve nem ivarérett hímjei hazánkban elsősorban a pokoli cselőpók és szongáriai cselőpók egyedéivel téveszthetők össze. Az ivarérett hímek habitusa azonban inkább a nagy zugpók hímjeire emlékeztet.
E fajok a tüskéskezű álfarkaspóktól az alábbi jegyek alapján különíthetőek el viszonylag egyszerűen:

Szem állas előlnézetből (1-es ábra)

Szem állas előlnézetből (1-es ábra) - fotó: Karl Csaba

A nagy zugpók első szemsorának négy szeme közel egyforma méretű, nagyobbak mint a második szemsor szemei.
A második szemsor kettő középső szeme kicsi, inkább felfelé mintsem előre tekintő. Az oldalsó szemek az első szemsor közvetlen közelében helyezkednek el (1/A).

A cselőpókok első szemsorának szemei közel egyforma méretűek, lényegesen kisebbek mint a második szemsor szemei. A második szemsor kettő nagyméretű, előretekintő szemből áll. A két szem közötti távolság nagy. A szemek az első szemsor két külső szemével egy vonalban helyezkednek el.

Az oldalsó szemek harmadik sort alkotnak, lényegesen hátrább helyezkednek el a második szemsor szemeinél (1/B).

A tüskéskezű álfarkaspók első szemsora négy előretekintő szemből áll, e sor két külső szeme lényegesen nagyobb a kettő belső szemnél.
A második szemsor kettő előre tekintő nagy szemből és kettő oldalra tekintő kisebb szemből áll. Az oldalsó szemek hátrább helyezkednek el a középső szempárnál, de kisebb mértékben mint a cselőpókok esetében.
A két előre tekintő nagy szem egymáshoz közel helyezkedik el, az első szemsor középső szempárjával nagyjából egy vonalban, azzal némileg lefelé szűkülő négyszöget bezárva (1/C).

Előtest hátoldali nézetből (2-es ábra)

Előtest hátoldali nézetből (2-es ábra) - fotó: Karl Csaba

A nagy zugpók második szemsorának oldalsó szemei egy vonalban helyezkednek el a középső szemekkel. A fejdomb világos színezetű, a test középvonalában egy sötét sáv választja ketté. A hátlemezen a középvonalban elmosódott, világos minta látható. Az ebből kiinduló sugaras vonalak rövidek, nem érik el az előtest külső szegélyén találhat világos sávot (2/A).

A cselőpókok harmadik szemsorának oldalra néző szemei lényegesen hátrább helyezkednek el mint a második szemsor kettő előre néző szeme, hátoldali nézetből azokkal előre szűkülő négyzetet zárnak be. Az oldalsó szemek hátoldali nézetből egymáshoz közel helyezkednek el.
A fejdomb világos színezetű. A hátlemez mintázata világos, a fej és előtest két oldala irányában sugaras világos mintázattal. Ezek a vonalak hosszúak, a legtöbb esetben elérik az előtest szegélyen található világos sávot (2/B).

A tüskéskezű álfarkaspók második szemsora erősen hátrahajló. A két oldalsó szem egymástól távol, a két középső szemtől némileg hátrébb helyezkedik el.
A fejdomb világos színezetű, az oldalsó szemekkel egy vonalban a fejdomb és a hátlemez találkozásánál két sötét folt található. A hátlemez mintazata jellegzetes kitárt szárnyú pillangóra emlékeztető. Sugaras vonalak nem indulnak ki e mintából. Az előtest külső szegélyén világos sáv található (2/C).

Utótest hátoldali nézetből (3-as ábra)

Utótest hátoldali nézetből (3-as ábra) - fotó: Karl Csaba

A nagy zugpók utóteste elnyújtott hosszúkás. Az előtest felőli oldalán a test középvonalában egy világos egybefüggő sáv található. Az utótest első harmadától a végéig erősen hátrahajló, világos határsávok, az utótest két oldalán pedig világos foltok helyezkednek el (3/A).

A cselőpókok útóteste széles, tojásdad alakú. Az előtest felőli oldalán a test középvonalában széles, sötét sáv található, amelyből az utótest vége felé irányuló rövid, egyenes vonalak ágaznak le. Az utótest hátsó harmadában világos, hátrahajló harántvonalak helyezkednek el (3/B).

A tüskéskezű álfarkaspók utóteste széles, tojásdad alakú.
Az előtest felőli oldalon, a test középvonalában hármas tagolású sötét minta található. Az utótest hátsó harmadában erősen hátranyilazott, sötét, harántvonalak helyezkednek el, melyek az utótest első része felé visszahajló sötét sávokban végződnek, fordított "M" betűt formázva. Az utótest két oldalán széles, hátrafelé hajló, világos minták tálalhatók (3/C).

Járólábak hátoldali nézetből (4-es ábra)

Járólábak hátoldali nézetből (4-es ábra) - fotó: Karl Csaba

A nagy zugpók járólábai vékonynak ható, elnyújtott hosszúak, alig szőrőzöttek. Egyszínű barnák, nem gyűrűzöttek. A lábszáríztől kezdve egyöntetű sötétek (4/A).

A cselőpókok lábai erősek, vastagnak hatóak. Erősen szőrözöttek (különösen a szongáriai cselőpók esetében). Mindegyik járóláb a teljes hosszában gyűrűzött. Erősen, kontrasztosan mintázott (4/B). Ez alól a pokoli cselőpók ivarérett hímjei kivételt jelentenek. Esetükben a lábszáríztől kezdve a teljes láb, mintázat nélküli, egyöntetű hamvasszürke (4/C).

A tüskéskezű álfarkaspók járólábai jellegzetesen eltérőek egymástól. Az első két pár járóláb a térdízig erősen gyűrűzött, a lábszáríztől viszont egyöntetű sötét, halványan fellelhető, a lábízekkel majdnem egyszínű, halvány gyűrűkkel. A második két pár járóláb teljes hosszában, erősen, kontrasztosan gyűrűzött. A combízek mind a négy pár járóláb esetében erősen tüskézettek (4/D).

Konklúzió

A tüskéskezű álfarkaspók egyre gyakoribb feltűnése hazánk több pontján megerősíti a Dr Szinetár Csabáék cikkében 1 valószínűsített következtetést, miszerint idehaza már stabil, önfenntartó populációval rendelkezik e faj. A terjedési adatok is megfelelnek az általuk prognosztizáltaknak. A hazai szaporodásbiológiai, egyedfejlődési adataink e fajról azonban még mindig igen hiányosak, ezért minden észlelés jelenleg is nagy jelentőséggel bír.
Köszönettel fogadjuk amennyiben az izeltlabuk.hu oldalra feltöltik találataikat, ezzel segítve a faj hazai elterjedésénék feltérképezését és biológiájának megismerését.

Felhasznált források:

  1. Szinetár, Cs., Török, T. & Szűts, T. 2014. Zoropsis spinimana, mint új épületlakó pókfaj Magyarországon. A Nyme Savaria Egyetemi Központ Tudományos Közleményei XX. Természettudományok 15: 105-113.
  2. Szinetár Csaba írásbeli közlése alapján.

Írta: Karl Csaba 2019.02.24.