A levélbogarak teste többnyire tojásdad, gömbölyű, hengeres vagy megnyúlt, gyakran erősen domború, csupasz és fénylő, sokszor fémfényű vagy foltokkal, rajzolattal díszített, ritkán szőrös. Fejük nem, vagy alig keskenyebb, mint az előtor háta, előreálló vagy lefelé irányul, mélyen az előtor hátába behúzott, vagy az előtor háta teljesen betakarja és a szájrészek hátrafelé állnak. Szemeik kerekdedek, oldalt állnak, olykor belső oldalukon kikanyarítottak, homlokuk széles. A felső ajak középen kissé öblös. Rágóik rövidek, vastagok, csúcsuk behasított. Az alsó állkapcsok tapogatója 4 ízből áll. A csápok 11-ízűek, csak ritkán van 10 íz, fonalasak vagy gyöngysorhoz hasonlóak, olykor fűrészesek vagy fogazottak, vagy a végük felé megvastagodottak. Az előtor hátának alakja különböző, többnyire négyszögű. A pajzsocska jól látható. A szárnyfedők a potrohot teljesen betakarják, máskor azonban rövidebbek és a farfedőt szabadon hagyják. A szárnyfedők mellfedője elöl széles, hátrafelé elkeskenyedik. A szárnyfedők felületét szabályos pontsorok díszítik, vagy pontozásuk kuszált, olykor teljesen szabálytalan. A vállbütyök a szárnyas fajok esetében jól fejlett, a röpképtelen fajokon lapos vagy hiányzik. A melltő rövid, nyúlványa a csípők között nagyon keskeny, olykor megrövidült, máskor szélesebb és hátul még kiszélesedett. Az elülső csípők ízületi vápái zártak vagy nyitottak. A mellközép rövid és keskeny, a mellvég többnyire hosszú. Lábaik rövidek, csak ritkán hosszúak és vékonyak, egyeseken az elülső lábak megnyúltak. Elülső csípőik kerekdedek vagy harántirányban megnyúltak, combjaik egyszerűek vagy duzzadtak, a combok alulsó oldalán gyakran van barázda, amelybe a lábszárak befektethetők. Lábszáraik egyenesek, egyszerűek, olykor felületükön hosszanti él vagy barázda húzódik. Lábfejeik 4-ízűek, rendszerint a 3. íz a legszélesebb, talpukat többnyire kefeszerű szőrözet fedi. A 3. íz majdnem mindig szív alakú vagy kétkaréjú, karmaik szabadon és egymáshoz közel állók vagy szétterpesztettek, tövükben gyakran van fogacska. Potrohukon 5 szabad haslemez van, ezek közül az első és az utolsó a közbülsőknél hosszabb. Az első két, vagy utolsó két haslemez mereven összenőtt. Az utolsó hátlemezt, a farfedőt a szárnyfedők sokszor nem takarják.

A levélbogarak két ivara többnyire külső bélyegeik alapján is jól megkülönböztethető. A hímek kisebbek, keskenyebbek, az elülső és középső lábak lábfejízei a hímek esetében legtöbbször kiszélesedtek, a csápok hosszabbak és vékonyabbak, lábaik hosszabbak, olykor lábszáraik hajlottak, a haslemezek vagy legalább az utolsó szelvény alakja eltérő. A hím ivarkészüléke egyszerű cső, vége lemetszett, hegyesre kihúzott vagy lapos stb.; alakja egyes csoportok esetében igen fontos faji bélyeg.

Hártyás szárnyaik (1. ábraphoto) fehéresek, barnásak vagy vöröses színűek, erezetük sötét. Erezetük a cincérekéhez hasonló. A szegélyér töve vastag, a csúcsa felé keskenyedő, a sugárér és a középső-ér belső ága szintén erős, utóbbinak külső ága a töve felé halad, és itt az anális érrel kerül összeköttetésbe.

Lárváik (2. ábra: A—Bphoto) nagyon különböző alakúak, többnyire azonban hosszúkásak, olykor hengeresek vagy gömbölydedek, mások laposak, testüket hosszú serték borítják stb. Színük fehéres vagy sárgás, olykor vörös vagy fekete, sőt fémfényű. Sok faj lárváját foltok díszítik. A lárvák feje lefelé irányul, kétoldalt 4—4 vagy csak 1—1 ocellus van. Csápjuk 3-ízű. A 3 torszelvény többnyire jól elkülönült, és lábaik is többnyire jól fejlettek. Potrohuk 8 szelvényből áll.

A levélbogarak és lárváik növényevők. A petékből kikelő lárvák legtöbbször a növények levelein szabadon élnek, a leveleket karéjosan kirágják vagy a lágy részeket hámozgatják, mások a levelekben aknát rágnak, ismét mások a növények szárában vagy gyökerében rágnak járatokat. Bábozódásuk legtöbbször a talajban vagy a növény szárának, gyökerének belsejében történik, olykor szabadon a levelekre függeszkedve bábozódnak be (2. ábra: C—Dphoto).

A bogarak a növények legkülönbözőbb részeivel, legtöbbször azonban a levelekkel táplálkoznak. Innen ered magyar elnevezésük. Nagyon kevés az olyan fajok száma, amelyek kizárólag egy növényfajon élnek (monofág). Legtöbbje közel rokon növényfajok bármelyikén megél (oligofág), de sok levélbogár válogatás nélkül sokféle növényt fogyaszt (polifág). Évente többnyire 1 vagy 2 nemzedékük van. Többnyire a kifejlett bogár telel át. A tavasszal előbújó bogarak párosodás után petéiket többnyire a tápnövények leveleire csomókban rakják le.

A lárvák kifejlődése néhány hétig tart. Előfordul az is, hogy báb, lárva vagy pete alakban telelnek át. Sok faj imágója nyáron diapauzába vonul. Egyes fajaik szűznemzéssel szaporodnak.

A levélbogarak közül sok faj él termesztett növényeinken, és veszedelmes kártevők is akadnak köztük. Magyarországon főleg a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata Say), a lucernabogár (Phytodecta fornicata Brüggm.) és a földi bolhák (Halticinae) különböző fajai okozhatnak nagy károkat.

A levélbogarak az egész földkerekségen elterjedtek. Az eddig ismert fajok száma megközelíti a 30 000-et. Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében 80 nem, 628 faj, illetőleg alfaj és 829 változat fordul elő. A terület alapos és részletes kikutatásával még további fajok és változatok előfordulásával számolhatunk.

A levélbogarakat az imágók morfológiai bélyegei, valamint a lárva-alak és az életmód alapján 6 alcsaládba soroljuk. Ezeket az alcsaládokat újabban sok szerző önálló család rangjára emeli. Mivel ez utóbbi felfogás ma még nem általánosan elfogadott, az alábbiakban a levélbogarakat egységes családként tárgyaljuk.