Testük széles és lapos, szárnyfedőik mindíg vérpiros színűek. Fejük előre- álló és lapos, hátul hirtelen befűződött, nyaki részük keskeny és hengeres. Szemük gyengén kiálló, elöl kikanyarított (58. ábra: A-B), csápjuk a 3. íztől kezdve erősen fogazott (♀), vagy pedig befelé irányuló, hosszú nyúlványokat visel (♂) (58. ábra : C-D). Az előtor háta korong alakú, oldalai kerekítettek, nem szegélyezett, szélesebb, mint a fej, de keskenyebb a szárnyfedőknél. Szárnyfedőin nincsenek pontsorok, hátrafelé kiszélesednek, laposak, a potrohot teljesen befedik. Szárnyerezetüket az 54. ábra szemlélteti. Elülső csípőik kúp alakúak, középen érintkeznek, az elülső csípők ízületi vápái hátul szélesen nyitottak. Lábaik hosszúak és vékonyak,' valamennyi lábfej utolsó előtti íze kiszélesedett és kétkaréjos. Karmaik egyszerűek, nem hasítottak. A potrohlemezek száma 5, kivételesen a hímek esetében egy 6. szelvény is megfigyelhető.

Lárváik (55. ábra) megnyúltak, laposak, fejük lapos, rágóik igen erőteljesek, csápjuk rövid, potrohszelvényeik oldalt kerekítettek, utolsó potrohszelvénye két hátrafelé irányuló nagy tüskében végződik. E család képviselői a csendes-óceáni szigetek és Ausztrália kivételével az egész földkerekségen elterjedtek, a fajok legnagyobb része azonban a holarktikus régió lakója. Eddig mintegy 20 nembe tartozó 160 fajt ismerünk, amelyek közül faunánkban mindössze 2 nembe tartozó 3 faj és 1 változat honos. A Pyrochroidák imágói elsősorban erdős vidékeken az erdőszegély virágzó bokrain, kivágott vagy széldöntött fák rönkjén, száraz ágakon találhatók. Lárváik lomblevelű fák száraz kérge alatt élnek; a lárvák lapos teste a környezethez való alkalmazkodás szép példája. Lárváik a fakéreg alatt élő rovarok lárváit, bábjait, imágóit pusztítják, s így tevékenységüket hasznosnak könyvelik el. Gyakran figyelték meg a lárvák kannibalizmusát is olyan esetekben, amikor a fakéreg alatt egyéb rovartáplálék nem állt rendelkezésükre, s a nagyobb lárvák a kisebbeket felfalták.