Változatos alakú poloskák, a megnyúlt pálca alaktól az oválisig minden testforma megtalálható közöttük. Szipókájuk 3-, csak egyetlen alcsaládban 4-ízű. A szipóka nyugalmi állapotban feltűnően ív alakban hajlott és mindig az elülső csípők előtti hosszanti, rendszerint széles és mély barázda közepe táján végződik, vagyis nem, vagy legfeljebb alig hosszabb, mint a fej. Csápjuk 4-, ritkán 5-ízű, fonálszerű, az ízek feltűnően hosszúak. Fejük hosszabb, mint amilyen széles, a szemek mögött harántbarázda húzódik, ez fejüket elülső és hátulsó részre osztja. Szemeik mérsékelten vagy erősen kiállók, pontszemeik vannak vagy hiányoznak. Az előhát többé-kevésbé trapéz alakú vagy harán- tos, elülső és hátulsó részét sekély benyomat, máskor határozott, mély harántbarázda választja el, az előhát elülső és hátulsó része között néha nyél alakul ki. Az előhát elülső részének két oldalát rendszerint hosszanti barázda választja el. Pajzsuk háromszög alakú, néhány alcsaládban utópajzs is lehet. Lábaik hosszúak, néha feltűnően megnyúltak, csípőik alakulása változatos, néhány alcsaládban négyszer is hosszabb, mint amilyen széles. Lábaik gyakran tüskéket viselnek, lábfejízeik száma 1-3 között változik. Potrohuk kissé ovális, tojás alakú vagy megnyúlt. Teljes szárnyú (macropter), rövid szárnyú (brachypter, micropter), valamint szárnyatlan (apter) alakjaik ismeretesek. Egy fajon belül több alak is előfordulhat, ezek rendszerint azonos alkatúak, máskor azonban lényegesen eltérhetnek egymástól. Testüket rövidebb vagy hosszabb, olykor egészen sűrű, lesimuló, vagy hosszú, felálló szőrözet fedi.
Szárazföldi poloskák, változatos élőhelyeken fordulnak elő. A fajok egy része talajközeiben, kövek, falevelek alatt, törmelék között található. A legtöbb faj száraz, napsütötte helyeken, különféle növényi részeken tartózkodik. Leveleken, a száron, ritkán a levelek fonákján, máskor virágokon lesik áldozatukat. Leginkább nyílt helyeken találhatók, máskor fákon, erdőkben vagy ligetekben élnek. Néhány tucat faj nedves helyeken, faépítményekben tartózkodik, és egy kozmopolita faj, a Reduvius personatus L. házakban, a házi kártevőkön és az emberen élősködő rovarokon táplálkozik. Az utóbbi faj olyan területeken is megtalálható, ahol a család többi képviselői nem fordulnak elő. Ragadozó állatok, hasznos és káros fajaik egyaránt ismeretesek. A trópusi fajok közül néhány embereket vagy emlős háziállatokat is megtámad, sőt betegségeket is terjeszt. Túlnyomó többségük azonban, közöttük az összes palearktikus faj is, rovarokkal táplálkozik, áldozataik között számos kártevő akad, ezért hasznos állatok. Gazdasági szempontból különösen a trópusi területeken jelentősek, a mérsékelt égöv alatt nem tömegesek, ezért gazdasági jelentőségük kisebb. A legkülönfélébb rovarokat megtámadják, legyeken, szúnyogokon, poloskákon, kabócákon, rovarlárvákon, imágókon és tojásokon szívogatnak. Áldozatukat legtöbbször leshelyzetből támadják meg. Virágokon tartózkodnak, az áldozat feltűnésekor szipókájukat előrehajlítják, középső lábaikkal megemelik testük elülső részét és elülső lábaikat ferdén előretartják. Az áldozatot elülső lábaikkal vagy szipókájukkal ragadják meg. Elülső és középső lábszáraikon gyakran sima mezők találhatók, amelyek az áldozat megtartásakor hasznos segítségükre vannak. A telet imágó, lárva vagy tojás alakban töltik. A hazai fajok legtöbbje imágó alakban telel. A legtöbb fajnak egyetlen nemzedéke van. Tojásaikat legtöbbször növények leveleire vagy szárára, csomókba rakják. A tojások ugyanott találhatók, ahol a lárvák és az imágók. A tojások hosszúkás-oválisak, felül tojásfedővel lezártak, alul lekerekítettek. Népes család, közel 4500 faját ismerjük, amelyek majdnem két tucatnyi alcsaládba sorolhatók. Melegkedvelő állatok, a legtöbb faj a trópusi és a szubtrópusi területeken él. Az etióp, az orientális és a neotropikus faunatartományban él a család fajainak több mint háromnegyede. A Palearktikumban 10 alcsalád 63 nemének mintegy 380 faja és alfaja fordul elő, faunaterületünkön 5 alcsalád 12 nemének 23 faját mutatták ki, és 2 további faj kimutatása várható.