Általában kis- és közepes méretűek, de akad 15 mm-t meghaladó fajuk is. Fejpajzsuk erősen lehajló, a pofákon túlnyúlik, összetett szemeik oldalt állnak, az előhát elülső sarkán túlnyúlnak, pontszemeik vannak. Az előhát elülső szegélye mögött harántdudorok közt harántbarázda húzódik (mint ), ezek egyes fajokon elmosódottak lehetnek. A Myrminae alcsalád tagjainak félfedője többé-kevésbé megrövidült ( és ), de itt is megkülönböztetnek rövid és teljes szárnyú példányokat, illetve formákat. A fedő az erek közt gyakran áttetsző vagy átlátszó. A hártyán rendszerint sűrű, párhuzamos erezet van. Az utótor oldallemeze a nemek egy részében kettéosztott (). Bűzmirigyeik vannak, de a kivezető nyílás a középső és hátulsó csípők között gyakran nem ismerhető fel. Lábaik vékonyak. Egyes fajaik csak az ivarszervek vizsgálatával azonosíthatók egyértelműen.
Ivarszelvényük (a 9. potrohszelvény) a 7. potrohszelvényben helyezkedik el, a 8. szelvény nem látható. A nőstények 7. haslemeze középen részlegesen sincs behasítva. A hím ivarszelvény esetleges nyúlványai, illetve a paramer alakja szolgálhat fontos határozási bélyegként ().
Növényi nedveket fogyasztanak, igen sokféle tápnövényük lehetséges. Néha a növény alatt, máskor a tápnövényen találhatók meg. Két alcsaládjuk életmódjában figyelemre méltó különbségek vannak. A Rhopalinae alcsalád fajai kifejletten telelnek át, avarban, kövek alatt, gyakran fakéreg alatt is. Tápnövényeik zömmel kétszikűek. A Myrminae alcsalád fajai pete alakban telelnek át; tápnövényeik egyszikű fűfélék.
Petéik oválisak. Lárváiknak hátoldalán két bűzmirigy van, melyek az 5. és 6. potrohszelvényben helyezkednek el. Szipókájuk a fej alsó szegélyéhez simul. Az 5. hátlemez elülső szegélye középen enyhén vagy erősen hátrafelé, a hátulsó szegélye előrefelé görbül, így az 5. hátlemez középen rövidebb, mint a széleken. Fejük nagyjából olyan széles, mint az előhát elöl (idősebb lárvák). Élő állapotban számos faj lárvája és imágója élénkzöld, zöld vagy zöldessárga színű, illetve zöld alapon barnássárga mintás. Az elölt példányok színe szinte mindig kifakul, megsárgul.
A családnak a Palearktikumban 2 alcsaládban 13 neme ismeretes, ezek közül 8 nem fajai ismertek Magyarországról, 1 további nem előfordulása pedig várható.
Source: Dr. Vásárhelyi Tamás: Fauna Hungariae 157. füzet Poloskák III. - Heteroptera III.