Az előtor háta meglehetősen hosszú, finoman pontozott, a pontok messzebb állnak egymástól, mint amilyen nagyok. A pontok köze meglehetősen finoman és elmosódottan ráncolt, elég fényes. Elülső szögletei kissé előrefelé kihúzottak, hegyesszögűek. A ♂ szárnyfedői finomabban pontozottak, fényesek, elmosódottan ráncoltak, a ♀ szárnyfedői recézettek és fénytelenebbek. Pontozása nem egészen szabályos sorokba tömörült, közterei majdnem laposak. Testük fekete, bronzos vagy rezes csillogással, olykor zöldes fénnyel. Csápjaik és lábaik feketék, a csápok töve és olykor a térdek, valamint a lábfejek vége világos sárgásbarna. 2,5—3,5 mm.
Előfordul Közép- és Dél-Európában, nyugaton Franciaországig és Spanyolországig, északon Lengyelországig és Közép-Németországig, délen Marokkóig, Algériáig, Szicíliáig és Görögországig, keleten a Kárpátok vonulatáig. Magyarországon főleg a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén elterjedt, helyenkint nem is ritka, egyebütt, így Erdélyben, a Bánságban és az Északi-Kárpátok területén ritka. Tápnövénye az Eryngium campestreSource: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.