Neked is van fényképed, amit megosztanál? Regisztrálj! ×

Leírás

A pajzsocska széle hátul egyenes, a vége csaknem hegyes, a 2. és gyakran az 1. csápíz is világossárga (4. ábra: J). Barnás színű állat feltűnő foltok nélkül. Feje barna, a csápdudorok vaskosak, hegyük befelé hajlik, rajtuk oldalt rücskös fogacska van. A szem előtti dudor tompa, a szem mögötti kicsi. Az előhát pereme széles, széle ívelt, hátulsó szegélye világos (7. ábra: A); a középső tarajok hátrafelé széttartók, elöl kiemelkednek, a szélsők alacsonyak. A pajzsocska közepén kis dudor van, vagy lapos, széle felhajlik. A félfedők tövükön kiszélesednek, itt és a fedő erei mentén világos foltok vannak. A nőstények ritkán teljes szárnyúak, ilyenkor a félfedő a 8. paratergitet eléri, az előhát pereme nagyon széles. Altalában azonban rövid szárnyúak, s ilyenkor a félfedő másfélszer olyan hosszú, mint a pajzsocska, a hártya kicsi, erezet nélkül. A hímek keskeny szárnyúak, a félfedő a 8. paratergiteket eléri, a hártya kiszélesedik. Potrohuk tojásdad, a connexivumok gyakran felhajlanak, homorúak, szélük ívelt, hátulsó külső csücskük világos. Lábaik a testüknél világosabbak. 6-7 mm.


Közép- és Dél-Európában elterjedt faj, faunaterületünkön több példányát találták, zömmel az Alföldön, de dombvidékeinken is. Nyárfán és valószínűleg tölgyön is él.


distinctus FIEBER, 1861
Vásárhelyi T. (1978): Poloskák V.–Heteroptera V. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)