Fejlődési szakasz: imágó

1. oldal (1 - 3 / 133)

Találatok

1. oldal (1 - 10 / 86)

Találat dátumaarrow_downward Szerzőswap_vert Észlelte Példányok száma Képek száma
2020-07-09 Körmendy Zoltán Körmendy Zoltán 1 2 arrow_drop_down
2020-07-06 Horváth Adrienn Horváth Adrienn 1 1 arrow_drop_down
2020-07-05 Bán Csaba
bancs
Bánné Varga Klára, Bán Csaba 1 2 arrow_drop_down
2020-07-01 Horváth Adrienn Horváth Adrienn 1 1 arrow_drop_down
2020-06-30 Szabó Balázs
Bazsi18
Szabó Balázs 1 1 arrow_drop_down
2020-06-28 Futó Réka
Heurequ
Kárpáti Marcell, Bodócs Balázs, Futó Réka 1 1 arrow_drop_down
2020-06-28 Bán Csaba
bancs
Bán Levente, Bán Noémi, Bogner József, Bánné Varga Klára, Bán Csaba 1 2 arrow_drop_down
2020-06-28 Kárpáti Marcell
k.marci
Bodócs Balázs, Futó Réka, Kárpáti Marcell 1 1 arrow_drop_down
2020-06-27 Bán Csaba
bancs
Bán Levente, Bánné Varga Klára, Bán Csaba 1 1 arrow_drop_down
2020-06-27 Bán Csaba
bancs
Bán Levente, Bánné Varga Klára, Bán Csaba 1 1 arrow_drop_down

Előfordulási térkép

Leírás

A pajzsocska vége középen kicsípett. A középhát cirpelőfelülete (pars stridens) aszimmetrikusan osztott (2. alnem: Vadonia MULS.). - Teste fekete, szárnyfedői barnás- vagy vörösessárgák, az elülső és középső lábszárak, valamint az elülső lábfejek vörösbarnák, hasa fekete. A felület szőrözete sárgás vagy vörösbarna, hosszú. Az előtor háta durván pontozott, szárnyfedői elöl olyan durván pontozottak, mint az előtor korongja, de ritkásabban, hátrafelé a pontozás fokozatosan finomabb és ugyanakkor ritkább. A hátulsó csípők előtt a mellvégen a hímek esetében 1-1 éles kiemelkedés található, közöttük a mellvég lapos és fényes. 6,5-9 mm.


Előfordul egész Európában és a Földközi-tenger keleti medencéjében. Faunaterületünkön 2 alfaja található. Lárvája tölgyben él, de életmódja még alig ismert. Az imágó főleg cickafarkon, illetve más virágokon, erdőszegélyeken, napsütötte hegy- és domboldalakon található, közönséges - Barnás virágcincér


livida FABR. akt.: Pseudovadonia livida - szerk.

Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Pseudovadonia nembe van besorolva. - szerk.

Változatai:

1. Az előtor hátát hosszú és sugarasan elálló szőrök fedik . A szárnyfedők szőrözete rövid, meglehetősen lesimuló és a tövén sem felálló. - Előfordul Közép-Európában, faunaterületünkön Szlovákiában és Horvátországban. Magyarországi előfordulásával a délnyugati harárszélen számolni lehet
[livida FABR. ssp. livida FABR.]

2. Az előtor hátát hosszú szőrözet borítja, de a szőrözet nem sugarasan elálló, hanem oldalról befelé irányul . A szárnyfedők szőrözete hosszabb és a tövén elálló. Hasa fekete. - Magyarországon általánosan elterjedt. Közönséges. Ez az alfaj Közép-Európa keleti felétől Nyugat-Szibériáig és délen a Balkánon, Kisázsián át Iránig fordul elő
livida FABR. ssp. pecta K. & J. DAN.

3. Olyan, mint az előző. de a nőstények hasa vörösbarna. - Ritka (Tihany)
ah. bicarinata ARN.
Dr. Kaszab Zoltán (1971): Fauna Hungariae 106. füzet Cincérek - Cerambycidae

Források

Magyar név:

barnás virágcincér

Források:

- Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája. Coleoptera: Cerambycidae

- Dr. Medvegy Mihály (1987): A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19.

- Merkl Ottó, Szél Győző (2012): A Sas-hegy bogárfaunája (Coleoptera) - Rosalia 8. p. 373-458

- Otto Merkl, Szénási Valentin (2018): A Turjánvidék Natura 2000 terület déli részének bogárfaunája (Coleoptera). (The beetle (Coleoptera) fauna of the southern part of the Turjánvidék Natura 2000 site.)

Tudományos nevek:

Pseudovadonia livida

Források:

- Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája. Coleoptera: Cerambycidae

- cerambycidae.eu

- Merkl Ottó, Szél Győző (2012): A Sas-hegy bogárfaunája (Coleoptera) - Rosalia 8. p. 373-458

- Otto Merkl, Szénási Valentin (2018): A Turjánvidék Natura 2000 terület déli részének bogárfaunája (Coleoptera). (The beetle (Coleoptera) fauna of the southern part of the Turjánvidék Natura 2000 site.)

- M.L. Danilevsky: Catalogue of Palaearctic Cerambycoidea 2019.04.09

Leptura livida

Forrás:

- Dr. Medvegy Mihály (1987): A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19.

Társalgás