A hátulsó comb legalább 1,1-szer olyan hosszú, mint a fej és az előhát együttvéve. A combok enyhén, egyenletesen vastagszanak (45. ábra: E). A nem legnagyobb hazai faja. Feje hosszú, a homlok nyúlványa fejlett, oldalnézetben püspöksüveghez hasonló (44. ábra: C). Csápja hosszú, az 1. íz a vége felé fokozatosan vastagszik, majd hengeres, a vége nem sötét, a 3. íz vége sötét. A rövid (keskeny) szárnyú példányok előhátának oldala egyenes (45. ábra: D), a teljes szárnyúaké kifelé ívelt, hátul feldomborodik (45. ábra: E). Lábai viszonylag hosszúak, combjai egyenletesen vastagszanak, végük világos. Félfedői a potrohon túl érnek, keskenyek, a rövid szárnyú példányoké hegyes csúcsban végződik. A hártya 2 belső ere rendszerint nem képez sejtet (mint a 41. ábra: J), a rövid szárnyú példányok keskeny hártyáján az erek gyakran szorosan egymás mellett futnak, néha hosszú darabon egyesülnek. A pászta és a fedő csúcsa feketésbarna, a hártyán barna folt van. 7-9 mm.


Euroszibériai faj, de Észak-Afrikában is előfordul. Hazánkban közönséges, homokos területeken, réteken, legelőkön sok helyen előfordul. Tápnövényei iglice (Ononis) fajok. Többnyire a növények tövében, illetve alattuk a talajon és az elszáradt növényi törmeléken mászkálva található. Petéit (45. ábra: A) a tápnövény szárára, levelére rakja. Lárvái a kifejlettekhez hasonlóan élnek, zöldek, az 5. stádiumú lárva homloknyúlványa az imágóéhoz hasonlít (45. ábra: B, C). Kifejletten telel át, évente 1 nemzedéke fejlődik, lárvái a nyár derekán találhatók.


clavipes (FABRICIUS, 1775)