Az előhát hátrafelé álló nyúlványai hegyesek, a hátulsó szegély tövisei hosszabbak (6. ábra: Cphoto). A csáp 1. ízének alsó hosszanti éle csúcsán is van feltűnő tövis. A szipóka eléri a hátulsó csípők közepét. Kisebb, karcsúbb és világosabb faj. A fejtetőn barna mintázat van, az összetett szemek belső oldalán összefüggő sáv látható. A fejtetőn 4 nagyobb, sötétebb és több kisebb, világos tövis van. A hátulsó 2 sötét tövis hosszabb az elülső kettőnél. Az előhát erősen domború, elülső részén és hátulsó sarkain barna, szórványosan fekete foltos mintázat látható. Az oldalsó szegély elülső részén levő tövisek nagyobbak, mint az előző fajon. A pajzsocska kihúzott hegye gyakran felfelé görbül. A félfedők, a connexivumok és a lábak színezete az előző fajéhoz hasonló (variegatus - szerk.). A hasoldal sárga, elszórt apró barna foltokkal. 8,5-9,5 mm. Dél- és Kelet-Európábán elterjedt, Közép-Ázsiában is előfordul. Bár a környező országokból mindenhonnan kimutatták, és az irodalom szerint Magyarországon is él, egyetlen hiteles hazai példányunk sincs. Tápnövényeiként említik az aszatot (Cirsium), a bogáncsot (Carduus), a festőpipitért és a homoki pipitért (Anthemis tinctoria és A. ruthenica). Kifejletten telel át. A Kárpát-medencei imágókat június eleje és szeptember eleje között fogták. [spiniger (FABRICIUS, 1781)] Megjegyzés: 1998-ban itthon is megtalálták. Lásd Földessy Mariann – Kovács Tibor: Faunára új karimáspoloska (Heteroptera: Coreidae) előkerülése a gyöngyösi Sár-hegyről - Folia Historico Naturalia Musei Matraensis (1998-99, 23: 231-232)