A csáp 2. és 3. íze egyszínű vörösesbarna, hengeres, ritkás szőrözet borítja, feltűnően vékonyabb, mint az 1. és 4. íz. A hátulsó lábszárak belső oldalán nincsenek merőlegesen álló sűrű finom szőrök, a szőrök jóval rövidebbek, mint a lábszár vastagsága. A középső comb belső oldalán nincs fogacska. Fejpajzsa domború, a fejtetőn fekete-sárga hosszanti csíkok váltakoznak. A csáp 3. íze nem feltűnően hosszabb, mint a 2. íz. Az összetett szemek mögött fekete folt van, mely mintegy folytatódik az előhát elülső sarkán át, de itt a fogacskák világosak. Áz előhát oldalsó szegélye egyenes, esetleg enyhén beöblösödik, hátulsó szegélye ívelt. A pajzsocska enyhén kihegyesedő háromszög alakú. A félfedőnek inkább csak a tövét borítják fekete foltok, külső szegélye itt sárga, különben barna. A hártya erei részben feketék. Hasoldala sárga, elszórt fekete pontozással, illetve foltokkal, melyek a potrohon néha sávvá olvadnak össze. A potroh szegélye a hátoldalon váltakozó sárga-fekete mintázatú. Lábai sárgák, elszórt fekete pontozással, a hátulsó combok vége foltokban fekete 9,5-11 mm.


Mediterrán faj, melynek elterjedési területe egészen Turkesztánig nyúlik észak felé pedig a Kárpát-medencéig felhatol. Magyarországról eddig csak néhány lelőhelyről ismert (Budapest, Bugac, Érdliget, Fülöpháza, Kalocsa, Őrszentmiklós), ritka. Számos színváltozatát írták le. Életmódja ismeretlen, Fülöpházán nyáras-borókás területen gyűjtötték. Hazai imágói április vége és július vége között kerültek elő.


obtusus (BRULLÉ, 1839)