Homloka a szemek között durván pontozott. Az előtor háta a töve előtt a legszélesebb, előrefelé erősen, hátrafelé gyengén keskenyedik, oldalai íveltek; tövének rovátkájától kifelé haladó sekély benyomat húzódik, és szegélye az oldalperemig duzzadt. Az előtor háta finomabban pontozott, a pontok köze durván recézett, felülete emiatt fénytelenebb. Feje és az előtor háta többnyire tompa fémeszöld vagy rézszínű, szárnyfedői kék színűek. Elülső és középső lábai, valamint többnyire a hátulsó lábszára és lábfeje sárgásvörös, hátulsó combja fekete. Nagyobb termetű faj. 2,3—3 mm.

Előfordul Közép-Európában nyugaton Közép-Franciaországig, északon Lengyelországig, délen Közép-Olaszországig, Albániáig, Macedóniáig, délkeleten Kisázsiáig és a Kaukázusig, keleten Szibériáig. Magyarországon a ritkább fajok közé tartozik, bár szórványosan sokfelé előfordul. Lárváik Calamagrostis- és Phalaris-fajok gyökerein élnek, imágóik különböző Salix-fajok, így a S. alba, S. triandra, S. purpurea, S. incana és a S. viminalis leveleivel táplálkoznak

Változatai:

1. Szárnyfedői bronzos feketék vagy rézszínűek. — A törzsalak közt mindenütt előfordul, nem ritka
ab. saliceti Weise

2. Elülső és középső lábának combjai sötétbarna színűek, egyebekben olyan, mint a törzsalak. — Magyarországon ritka (Siófok)
ab. femoralis Weise