Az előtor pontozása nagyon finom, alig észlelhető, a szárnyfedők pontozása is igen finom és egyenletes, közterecskéi teljesen laposak. Szárnyfedői a közepükig egyforma szélesek, majd a végükig kerekítve elkeskenyednek. A ♂ elülső és középső lábának 1. lábfejíze határozottan rövidebb. Csápja kevésbé megnyúlt és a középső ízei nem szélesednek ki fogszerűen. A farfedővége sárga csíkkal szegélyezett. 2-3 mm.

Nyugat- és Délnyugat-Európa lakója. Irodalmi adatok szerint Kelet- és Délkelet-Európából is ismeretes, így Magyarországról is sok irodalmi lelőhelyadatot tartunk nyilván, de ezek a lelőhelyek a következő fajra vonatkoznak. Hiteles magyarországi példányt még nem láttam. Tápnövénye a Solidago virga-aurea

Változatai:

1.Szárnyfedői sárgásbarna színűek, a varrat és 1-1 vállfolt fekete. - Irodalmi adatok szerint Magyarországon gyakori, de a vonatkozó példányok a vittula ab. mediterraneus J. Müll.-nek bizonyultak
[forma typica]

2. A szárnyfedők vállfoltja hosszanti sávvá nyúlik meg. - Irodalmi adatok szerint ugyancsak gyakori, de a vizsgált példányok a vittula Suffr. törzsalakjának bizonyultak
[ab. amoenus Drap.]