Az előtor háta és a szárnyfedők nagyon durván, mélyen és sűrűn pontozottak, a pontok köze sima, teste emiatt fényesnek tűnik. A szárnyfedőkön a pontozás teljesen rendezetlen, illetve a pontsorok helyén levő pontok egyáltalán nem erősebbek, mint a közterecskék pontjai. A homlok sörtepontjai közelebb fekszenek a szemek belső szegélyéhez, mint a csápok tövéhez. A ♂ elülső lábfejének 1. íze széles, háromszögű, másfélszer olyan széles, mint a 3. íz, és sokkal rövidebb, mint a többi 3 íz együttvéve (141. ábra: Bphoto). A középső lábfej 1. íze megnyúlt háromszögű. Felülete fémfényű zöld vagy kékesen fénylő, lábai a hátulsó combok kivételével fekete színűek. A csáp vége barna, töve sárga. 3—4 mm.

Előfordul Közép- és Dél-Európában, nyugaton Franciaországig és a Pireneusokig, északon Lengyelországig és Közép-Németországig, délen Olaszországig. Albániáig, Ukrajnáig és a görög szigetekig. Magyarországon a síkságon és a dombvidéken sokfelé előfordul, de nem gyakori. Tápnövényei a Salvia pratensis, S. nemorosa és S. austriaca

Változatai:

1. Színe barnás vagy feketés bronzszínű. — Előfordul a törzsalakkal együtt, de ritka (Kisbalaton: Diás-sziget, Győr-Abda)
ab. peregrina Weise

2. A szárnyfedők durva és sűrű pontozása sorokba tömörül. — Ritka (Simontornya, Dobogókő)
ab. aurichalcea Först.