fekete mocsáricsíkbogár

Hydaticus seminiger (DE GEER, 1774) – Fekete mocsáricsíkbogár

A test hossza 13,5–14,5 mm, alakja hosszúkás ovális. A fej fekete, 2 haránt hátulsó foltja és a szemek előtti terület (amely oldalirányban és a középső részre is kiterjed) sárgásbarna. A csáp sárgásbarna, a csúcs felé fokozatosan sötétebb, 2. íze határozottan rövidebb, mint a 3. íz. A tapogatók sárgásbarnák. A hátoldalon apró hálózatos recézet és finom kettős pontozás van. A nagyobb pontok száma kevés, ezek finoman beszúrtak. Az előhát sárgásbarna, alapjának sötét, félkör alakú rajzolata az elülső harmadig kiterjed. A szárnyfedő fekete, oldalai szélesen sárgásbarnák; rendesen a test hátulsó kétharmadában az oldalsávon egy fekete csík húzódik. A hasoldal nagyrészt fekete; a mellfedőperem, a mellfedő, az előmell elülső szegélye és a potroh 3–4. haslemezének oldalsó foltja sárgásbarna. Az utómell oldalszárnyai viszonylag szélesek. A lábak sötétbarnák, a hátsó láb sötétebb. A hátsó láb elülső karma erősen hajlott, kb. fele olyan hosszú, mint a hátulsó karom. A hímek mellső karmai viszonylag hosszúk, alapjuk hajlott, alsó élük egyenes. A pénisz széles. A nőstények előháta és gyakran a szárnyfedő oldalai is többé-kevésbé erősen és szabálytalanul ráncoltak. A szárnyfedő oldalai a csúcs közelében enyhén hullámosak.

A génusz többi fajától az előhát elülső harmadát elérő fekete rajzolat alapján egyértelműen elkülöníthető.

Szélesen elterjedt palearktikus faj, Angliától Szibériáig szinte mindenhol megtalálható. A mediterráneumban ritka, de Dél-Olaszországból is ismert. Magyarországon a neki megfelelő élőhelyeken gyakori és tömeges. Főképp kis tavakban, árkokban, lápokon, holtmedrekben sűrű növényzet között él, gyakran erdős területekhez kötődik. Az imágók jól repülnek, a szárazföldön telelnek át (GALEWSKI 1964).