Homlokdudoraik alig felismerhetők, hátul majdnem fokozatosan mennek át a homlokba és a fejtetőbe, csak ritkán határolják finom vonalak. Teste sötét fémeszöld, fémeskék, olykor bronzfényű vagy teljesen fekete. Csápjai és végtagjai sárga színűek, de a csápok vége és a hátulsó combok feketék vagy barnák. Az előtor háta finoman és szórtan, szárnyfedői durván és szórtan pontozottak. A vállbütyök erősen kiálló, szárnyfedői hátrafelé gyengén kiszélesednek, domborúak. A hímvessző rövid és széles, majdnem párhuzamos, a töve felé nagyon gyengén elkeskenyedik, a vége rövid háromszög alakúan lekerekített (120. ábraphoto, 122. ábra: G—Hphoto). 1,5—2 mm.

Előfordul egész Európában és a Földközi-tenger vidékén, a Kaukázusban, a Szovjetunióban Szibériáig. Magyarországon mindenütt nagyon elterjedt és közönséges. Tápnövénye a len, amelyen károkat is okoz. Mind a bogarak, mind lárváik károsak. Az 1. nemzedékű bogarak megtámadják a tavaszi vetést és nyáron a 2. nemzedék bogarai a kifejlett, érésben levő növényeken rágnak. Lárvái kizárólag a len gyökereivel táplálkoznak. Sekély barázdákat rágnak a főgyökérbe. és megrágják az oldalgyökereket is. A kártételt agrotechnikai és kémiai védekezéssel lehet meggátolni (= hilaris Steph., punctigera Rey) — Lenbolha