A pajzsocska széle az első harmadban megtörik, innen kezdve egyenesen elkeskenyedik, közepén hosszanti taraj van. A félfedőn a radius erősen görbült. Vörösesbarna, fekete foltos állat. A fejen a dudorok hegye világos. Csápja hengeres, a 3. íz valamivel vékonyabb és rövidebb, mint a 2. (4. ábra: D). Az előhát pereme széles, néha durván, máskor enyhébben fogazott (6. ábra: A). A középső tarajok hátrafelé széttartók. Pajzsocskája hosszú, tövén erősen rücskös, s itt a rücskök hosszanti tarajt alkotnak, hátrább a pajzsocskán harántredők vannak. A félfedők töve kiszélesedik, a nőstényé a 8. tergit elülső szegélyéig ér. Potroha nagy, széles tojásdad, a connexivumok enyhén homorúak, hátulsó külső csücskük lekerekített, enyhén kiáll. A nőstény 8. paratergitje háromszögletű, belső széle világos, enyhén ívelt. Lábai barnák, fekete foltokkal. 8-9,8 mm.


Egész Európában elterjedt faj, nálunk gyakori, a Magyar-középhegységben, de a Mecsekben is fogták. A táplálékát adó gombák lomblevelű fákon élnek; ezek: a púpos egyrétűtapló (Trametes gibbosa), a szürke egyrétűtapló (T. unicolor) és a lepketapló (T. versicolor). Eddig a következo fák kérge alatt fogták: bükk, gyertyán, tölgy, fűz, körte, galagonya, közönséges jegenyefenyő. Imágói minden évszakban találhatók - fűrészesvállú kéregpoloska.


crenatus SAY, 1832 akt.: conspicuus - szerk.