A szárnyfedők pontozása finomabb, a szegélyen legalább 2 pontsor majdnem szabályos sorba rendezett, a 2 pontsor közötti terecske fele olyan széles, mint a szélső pontsor és az oldalperem között. A vörös szegély széles, az oldalsó 2 közterecskére terjed ki. Az előtor háta középen alig észrevehetően pontozott, oldalszéle párhuzamos, közepétől kezdve széles ívben elkeskenyedik. Színe ibolyás-, vagy kékesfekete. 7—9 mm.

Előfordul a palearktikus régióban Közép-Európától Mongóliáig. Magyarországon elterjedt, elsősorban az alacsonyabb hegy- és dombvidék lakója, gyakori. Tápnövénye a Linaria vulgaris (= marginalis Duftschm.)

Változata:

1. A törzsalaktól abban tér el, hogy a szárnyfedők sárgásvörös oldalszegélye részben eltűnt, csak 1—1 folt a vállon és a mellfedői sárgásvörösek. — Eddig csak a szlovákiai Vlára-szorosban találták, előfordulása azonban Magyarországon is lehetséges
[ab. Richteri Roubal]