Elterjedése:

Holomediterrán, Skandinávia északi része kivételével szinte egész Európában, valamint É-Afrikában elterjedt szitakötő. Nálunk országszerte megtalálható, de nem a legtömegesebb Sympetrum faj.

Ökológia, lárvális élőhely, fenológia, imágó élőhelye:

Főként sekély, jól fölmelegedő állóvizek, kisvizek képezik a faj fő tenyésző helyeit, azonban megtalálhatjuk a legkülönfélébb víztestekben. Nyár elején-közepén kel ki, egy adott helyen többnyire szinkronizáltan, azonban az egyes élőhelyek között jelentős eltérések lehetnek. Megfelelő időjárás esetén késő őszig megtalálhatók idős példányai.

Veszélyeztető tényezők: -

Populációs trendek: -

Terepi megfigyelés módjai, adatgyűjtés:

A hazai, sötét alapon világossal csíkozott lábú Sympetrumok közül a striolatum és a vulgatum között a legegyszerűbb elkülönítő bélyeg a homlok és a szemek között húzódó fekete rajzolat, mely a striolatumnál csak a fejtetőn, a csápok között található, a vulgatumnál viszont a szemek előtt oldalt lehúzódik a homlokon. Kiszíneződött példányokon a striolatum esetében jól látszik, hogy a tor oldalán két, nagyjából párhuzamos, világosabb sáv van, míg a vulgatum oldala teljesen besötétedik. További különbségek az ivarszerveken találhatók.