kék mentabogár

Az előtor oldalszéle alul nem szegélyezett, igen széles és lapos, teljesen sima, nem ráncolt, felülete középen finoman és szórtan pontozott. A duzzadt oldalpászta belső oldalát igen durva, a tövében olykor ráncosán összefolyó gödörkeszerű pontok határolják. A szárnyfedők pontozása sokkal finomabb, a csúcsa felé elenyésző és finoman ráncolt. Viszonylag kisebb termetű, fényes, ragyogó sötétkék színű. 7—8,5 mm.

Előfordul Franciaországtól Közép- és Kelet-Európán át a Balkán-félszigetig és Kisázsiában Anatóliáig. A Kaukázusban, továbbá Közép-Ázsiában több sajátos alfaj helyettesíti. Magyarországon a hegy- és dombvidéken, főleg patakpartokon és tocsogós réteken gyakori. Tápnövénye a Mentha aquatica (V—VII.)

Változatai:

1. Teste zöld, az előtor hátának a töve, középvonala és kétoldalt 1—1 sáv, továbbá a szárnyfedők szegélye, varrata, valamint egy hosszanti ecsetvonás a középen elmosódott szegélyű ibolyakék. — Gyakori
ab. Starhoni Reitt.

2. Teste aranyos, többé-kevésbé rézszínű, a varrat mentén és az előtor hátának a tövén ibolyaszínű, a 2. közterecske kék és a korong zöld. — Szlovákiából írták le, de nálunk is előfordulhat
[ab. Adameki Bechyné]

3. Szárnyfedői aranyoszöld színűek, olykor rézszínűek, kékes fénnyel, az előtor háta többnyire nem egyszínű. — Nem ritka
ab. evittata Bechyné

4. Teste többnyire egyszínű feketés olajzöld. — Ritka (Bükk hegység, Pécel)
ab. olivaceonigra Fleisch.

Irodalmi adat szerint Magyarországon az ab. subfastuosa Motsch. is előfordul. Ez teljesen kizárt, mert Motschulsky változata egy közép-ázsiai alfajhoz tartozik.