kései karcsúacsa

Elterjedése:

Holomediterrán, Közép- és Dél-Európában nagy területen elterjedt faj. Nálunk is országszerte előfordul.

Ökológia, lárvális élőhely, fenológia, imágó élőhelye:

Elsősorban kevéssé ingadozó állóvizek, csatornák, legfeljebb enyhén áramló vízfolyások lakója. Mivel nyár közepére fejlődik csak ki (egy éves fejlődésű ciklusú), kerüli a gyorsan felmelegedő, időszakosan kiszáradó sekély vizeket és általában a szélsőséges élőhelyi körülményeket. Az állandó vizű kisebb tavakban, nádas és gyékényes növényzettel dúsan benőtt öblökben, csatornákban olykor igen nagy tömegben is ki tud fejlődni. Szinkronizáltan kel ki, nyár közepétől a frissen kelt imágók helyenként nagyobb csapatokba összegyűlve végzik táplálkozó repülésüket, a vizektől távolabb is.

Veszélyeztető tényezők: -

Populációs trendek: -

Terepi megfigyelés módjai, adatgyűjtés:

Mérete és színezete alapján röptében is jól föl lehet ismerni, legfeljebb a fiatal, még fakó, barnáslila árnyalatú egyedek meghatározása okozhat gondot a kezdőknek. Az augusztus-szeptember táján tömegesen "rajzó" Aeshnidák zöme ez a faj szokott lenni. Gyakran találkozhatunk vele még a városokban is, illetve aszfaltozott utak fölött, megtévedve. A kiszínesedett példányokon jól látható, hogy a tor oldalán két világosabb sáv van (a hasonló Aeshna affinis torának oldala teljesen világos), egyébként a hímek potrohán, fekete alapon kék mintázat van, a nőstényekén, barnás alapon sárgászöld.