Fejlődési szakasz: imágó


Előfordulási térkép


A pöttyök színének jelentése: 2015-nél korábbi fehér, 2015 sárga, 2016 piros, a 2017 kék, 2018-as találatokat zöld színnel jelöljük. 'N' betű jelöli a fajcsoportokat (ha konkrét faj határozása nem lehetséges kép alapján), 'CF' azokat, amikre az adott faj nagyon valószínű, de nem teljesen biztos.
Illeszd be az előfordulási térképet a weboldaladba
Az előtor hátát rövid és lesimuló szőrözet fedi, úgyhogy az előtor majdnem csupasznak tűnik. Az előtor háta domború, elöl és hátul harántul benyomott, hosszanti középbenyomat nélkül, emiatt felülete erősen domború, rövid, olyan hosszú, vagy alig hosszabb, mint amilyen széles. Teste fekete, szárnyfedői a ♀ esetében egyszínű téglavörösek, a ♂ esetében sárgásbarnák, de az oldalszegélye és a csúcsa fekete. Felülete gyéren és felületesen pontozott, a ♂ kissé fénylő, a ♀ teljesen fénytelen, szőrözete sötét. 9-11 mm.


Előfordul Európa hegyvidékein, keleten Szibérián át a Bajkál-tóig. Faunaterületünkön a Kárpátok egész területén nagyon gyakori, Magyarországon ritka (Kőszeg és Sopron környéke, Tihany, Mecsek hegység, Sárszentbalázs, Siófok, Tarcsa, Cenk, Budai-hegyek). Lárvája erdeifenyőben vagy lucfenyőben fejlődik, száraz törzsekben és ágakban egyaránt megtalálható. Az imágó főleg az ernyősvirágokat kedveli, s június-júliusban rajzik.


sanguinolenta L. akt.: Anastrangalia sanguinolenta - szerk.

Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Anastrangalia nembe van besorolva. - szerk.
Dr. Kaszab Zoltán (1971): Fauna Hungariae 106. füzet Cincérek - Cerambycidae

Magyar név:

kétszínű virágcincér

Források:

- Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája. Coleoptera: Cerambycidae

- Dr. Medvegy Mihály (1987): A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19.

Tudományos nevek:

Anastrangalia sanguinolenta

Források:

- faunaeur.org

- biolib.cz

- Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája. Coleoptera: Cerambycidae

- cerambycidae.eu

Leptura sanguinolenta

Forrás:

- Dr. Medvegy Mihály (1987): A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19.