Fejlődési szakasz: imágó


A hártya 2 belső ere közt nincs harántér, így ezek nem képeznek kicsiny sejtet (41. ábra: J) (a példányok egy kicsiny hányadánál ez a bélyeg nem áll). A homlok nyúlványa rövid, enyhén kúpos (44. ábra: D). Feje viszonylag rövid, a csápdudor csúcsa és az összetett szemek hátulsó szegélye közti távolság nagyobb, mint a csápdudor csúcsa és a homloknytílvány csúcsa közti távolság. A csáp 1. ízének vége erősen megvastagodott, sötét, a 3. íz vége fekete. Előháta lapos, trapéz alakú, a teljes szárnyú példányoké hátul feldomborodik. Lábai vékonyak, a combok vége erőteljesen megvastagszik, feketésbarna. A fedő csúcsa sötétbarna, a hártyán az erek közt elnyújtott barnás foltok vannak. A rövid (keskeny) szárnyú példányok hártyáján az egymáshoz közel futó erek összeolvadhatnak. 4-7 mm.


Az egész Palearktikumban elterjedt faj, hazánkban elszórtan csak néhány helyen fogták (Budapest, Kemence, Sátoraljaújhely). Száraz területeken pillangósvirágúak, pl. lóhere (Trifolium) alatt él. Kifejletten telel át, új nemzedéke nyár elején jelenik meg. Lárvái zöldek - kis szúnyogpoloska



minor (HERRICH-SCHAFFER, 1835)
Dr. Vásárhelyi Tamás: Fauna Hungariae 157. füzet Poloskák III. - Heteroptera III.

Magyar név:

kis szúnyogpoloska

Forrás:

- Dr. Móczár László (1950) - Állathatározó I - II.

Tudományos név:

Berytinus minor

Források:

- Dr. Móczár László (1950) - Állathatározó I - II.

- faunaeur.org

- KONDOROSY, E. (1999): Checklist of the Hungarian bug fauna (Heteroptera). – Folia entomologica hungarica 60: 125–152.

- biolib.cz

- Catalogue of the Heteroptera of the Palaearctic Region