Dolycoris baccarum - közönséges bogyómászó-poloska

29. oldal: (337 -348 / 406)

Észlelte:
hamisgulyas37
Észlelés ideje:
2017-06-17
Leírás:
-
Határozta:
Károlyi Balázs
Határozva:
Dolycoris baccarum - közönséges bogyómászó-poloska
észlelés oldala

1 / 4

Észlelte:
Nagy Sándor
Észlelés ideje:
2015-07-24
Leírás:
Szőrös bogyómászó-poloska (Dolycoris baccarum) technikai érdeklődéssel Manapság egyszerűen csak bogyómászó poloskának hívják magyarul. Mivel van olyan is, hogy zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina), magánhasználatra elővettem egy régebbi nevét a Brehmből - összefésülve kissé a helyesírást. Ide másolom mindkét faj leírását a legalul megadott linkről: ------------------ A leggyakoribb címeres vagy pajzsos poloskák közé, melyekkel az erdőkben és kertekben találkozunk, tartozik a szőrös bogyómászó poloska (Dolycoris baccarum L.). Ez olajbarnaszínű rovarnak teste szőrös, előtorának hegye sárgásfehér, csápjai feketén és sárgán gyűrűzöttek és a potroha széle éppen ilyen tarka. Áttelelés után, mely a talajon kövek alatt vagy hasonló rejtekhelyeken megy végbe, az első meleg tavaszi napsugarak a szőrös bogyómászó poloskát előcsalogatják és vígan röpdösnek körül. Ilyenkor gyakran rászállnak a cseresznyefákra, a málna- és egresbokrokra, de sok más egyéb bokrot is szívesen fölkeresnek. Számbavehető kárról, melyet ezeken a növényeken okoznának, alig lehet beszélni, mindazonáltal gyümölcsüket útálatos szagukkal szinte élvezhetetlenné tehetik. A szőrös bogyómászó poloska nősténye petéit kis, korongalakú csomócskákban egymás mellé sorakoztatva, az első tavaszi hónapokban a levelekre ragasztja. A fiatalok a nyár közepére teljesen kifejlődnek. Egészen hasonló életmódot folytat az általánosan ismert zöldbogyómászó poloska (Palomena prasina L.), mely körülbelül 1–11/2 cm hosszú. Hátoldala és lábai zöldszínűek, hasoldala pedig többnyire pirosas. Előszeretettel lepi el a különféle kerti bokrokat, de főleg a málnaszemeket kedveli, melyeket bűzmirigyük undorító szagú váladékával bepiszkít. A nőstények zöldes petéiket mozaikszerűen elrendezve, a növényekre erősítik. Az egyes petéket leginkább az üstdobhoz lehet hasonlítani. A pete tetejére lapos födél van erősítve, ennek szélét köröskörül számos rövid, szőrformájú függelék díszíti, melyek a levegő bevezetésére valók és megakadályozzák, hogy az erős peteburokkal körülvett embryo megfulladjon. Miként a többi Pentatomidának, úgy a Palomenának is van egy sajátságos készüléke (petepattanója), melyet a teljesen kifejlődött embryo a fején visel és a peteburok felnyitására való. A petapattantó T alakú. Ott, ahol a petepattantó három szára találkozik, kis, parányi, a felnyitást eszközlő fogacska található. A két felsőszár pontosan a fedő széléhez illeszkedik. Az embryo fejlődésével a parányi fogacska mindinkább a fedő szegélyéhez nyomul, miközben a két felsőszár esetleges félrecsúszását megakadályozza, a harmadik szár pedig mint emelőrúd szerepel. Végeredményben a fogacska átfúrja a burkot, a résen levegő hatol be, az embryo lélekzőcsövei megtelnek levegővel, minek következtében testük erősen megduzzad és a fedő most már teljesen fölnyílik. A fiatal állat ekkor elhagyja a petét és a petepattantót, mint most már fölösleges dolgot, leveti. Teljes kifejlődéséig ez a poloska öt lárvastádiumon megy keresztül. Majd áttelel, hogy a következő évben tovább szaporodjék. Sajátságos, hogy a legtöbb áttelelő állat ősszel a színét csokoládébarnára változtatja. Ez a tünet hasonló ahhoz a jelenséghez, mely a növények levélzöldjét (chlorophyll) barnaszínűvé (erythrophyll) változtatja. ------------- mek.oszk.hu/03400/03408/html/2697.html
Határozta:
Nagy Sándor m&m
Határozva:
Dolycoris baccarum - közönséges bogyómászó-poloska
észlelés oldala