A hazai egyetlen és ezáltal legnagyobb teljesen publikus ízeltlábú "citizen science" oldal
Oszd meg Facebookon
Új cikk! Karl Csaba: A nagy zugpók (Eratigena atrica C. L. Koch, 1843) hazai elterjedése, terepi határozása
Támogasd a határozók munkáját a Patreonon.
Oszd meg Facebookon
Új cikk! Karl Csaba: A nagy zugpók (Eratigena atrica C. L. Koch, 1843) hazai elterjedése, terepi határozása
Támogasd a határozók munkáját a Patreonon.
- Alrend: Félfedelesszárnyúak / Poloskák - Hemiptera/Heteroptera
- Család: partipoloskák - Saldidae
- Nem: Saldula
-
- Védettség: nem védett
- Él Magyarországon.
Nincs kép rögzítve
Nincs találat rögzítve
Nincs helyszín rögzítve
Leírás
Az exocorium legfeljebb a legvilágosabb példányokon teljesen világos, a vége előtt a világos szín mindig megszakad (). Az exo corium tövi fele hamarabb feketedik el, mint a végső része. A félfedők rajzoltai rendkívül változékonyak. A paramer hosszabb szőrű, mint a következő fajé (palustris - szerk.), csúcsi nyúlványa kissé vékonyabb és valamivel hosszabb, mint a palustris DOUGL.-é. Színezete - a félfedők mintázatának kivételével a pilosella THOMS.-éhoz hasonló. A félfedők a legvilágosabb példányokon is legalább szürkés behintésűek (), a fokozatos sötétedés () eredményeként a mesocorium csúcsi foltjának kivételével a félfedők egész felülete feketévé lesz (). Hazánkban a közepesen színezett példányok () a leggyakoribbak (). 3,4-4,9 mm.
Messze elterjedt faj, Észak-Afrikában. Európa egész területén, Szibériában. Kamcsatkán, Kínában, Észak-Amerika egész területén, Közép-Amerikában és Dél-Amerika trópusi vid;kéin mutatták ki. Faunaterületünkön az alacsonyabb fekvésű területeken, elsősorban hazánkban gyakori. A Bakony-Börzsöny-Zempléni-hegyek vonalától délre szinte mindenütt nagy számban található, de nem közönséges. A csapadékos, hűvös nyugati területeken, Somogy és Baranya nagy részén, az Alföld szikes részein, Szolnok és Békés megyében kevés helyről került elő. A Balaton, a Velencei-tó környékén, a Duna mentén Budapesttől délre, továbbá a Duna-Tisza köze középső területein különösen gyakori, sós- és édesvizek partja mentén egyaránt előfordul. Imágó alakban telel. Rajzása az előző fajéhoz hasonló (= interstitialis SAY, laticollis REUT., pellucida GZ.)
pallipes FABR.
Messze elterjedt faj, Észak-Afrikában. Európa egész területén, Szibériában. Kamcsatkán, Kínában, Észak-Amerika egész területén, Közép-Amerikában és Dél-Amerika trópusi vid;kéin mutatták ki. Faunaterületünkön az alacsonyabb fekvésű területeken, elsősorban hazánkban gyakori. A Bakony-Börzsöny-Zempléni-hegyek vonalától délre szinte mindenütt nagy számban található, de nem közönséges. A csapadékos, hűvös nyugati területeken, Somogy és Baranya nagy részén, az Alföld szikes részein, Szolnok és Békés megyében kevés helyről került elő. A Balaton, a Velencei-tó környékén, a Duna mentén Budapesttől délre, továbbá a Duna-Tisza köze középső területein különösen gyakori, sós- és édesvizek partja mentén egyaránt előfordul. Imágó alakban telel. Rajzása az előző fajéhoz hasonló (= interstitialis SAY, laticollis REUT., pellucida GZ.)
pallipes FABR.
Benedek Pál: Fauna Hungariae 94. füzet Poloskák VII. - Heteroptera VII.
Források
Magyar név:
közönséges partipoloska
Forrás:
- Dr. Móczár László (1950) - Állathatározó I - II.
Tudományos nevek:
Saldula pallipes
Források:
- Dr. Móczár László (1950) - Állathatározó I - II.
- Catalogue of the Heteroptera of the Palaearctic Region
Salda pallipes
Forrás:
- KONDOROSY, E. (1999): Checklist of the Hungarian bug fauna (Heteroptera). – Folia entomologica hungarica 60: 125–152.