Szárnyfedői a durva pontozás közeiben teljesen simák és nagyon fényesek, az előtor háta is fényes. A szemek belső sarkából éles barázda fut a csápok tövéig. Homlokdudorai teljesen laposak. Szárnyas, válla kiálló, vállbütyke jól elkülönült. A szárnyfedők pontozása elöl sorokba rendezett, hátrafelé sokkal finomabb, de nem elmosódott. A szárnyfedők csúcsa széles és egyenkint lekerekített. A ♂ elülső lábfejének 1. íze olyan széles, mint a lábszár vége. Utolsó haslemeze középen domború, a csücsök közepében mély gödröcske van. A hímvessző zömök, széles, elülső harmadában befűződött, a vége szélesen lekerekített és középen tompa csücsökben végződik (133. ábra: G—Hphoto). 1,8—2,5 mm.

Előfordul Európa középső felében Franciaországtól a Kaukázusig, de mindenütt ritka. Magyarországon a Kisbalaton területén gyűjtötték (Vörs: Vörsi árok). Ismeretes még Szlovákiából és a Bánságból (Herkulesfürdő) is. Tápnövényét nem ismerjük.

Változatai:

1. Teste barnásfekete. — A törzsalakkal együtt fordul elő, de Magyarországról eddig még nem mutatták ki
[ab. tristis Weise]

2. Szárnyatlan, válla keskeny és vállbütyke is lapított, szárnyfedői hengeresek. — Előfordul a Dunántúl több pontján (Magyaróvár, Siófok, Kisbalaton: Diás-sziget)
ab. exhaustus Weise