Nincs kép rögzítve

Nincs találat rögzítve

Nincs helyszín rögzítve

Leírás

Az előtor háta egyenletesen és durván, szórtan pontozott (az egész felületük fényes, kiemelkedő sima dudorok nélkül). Fekete, szárnyfedői barnássárgák, szurokfekete csúccsal, a csápok és lábaik vörösesbarnák. Szárnyfedői a csúcs előtt harántbemélyedéssel, és a varraton a pajzsocska mögött is bemélyedt. Felülete szórtan, de finomabban pontozott, mint az előtor háta 4,5-6,5 mm.

Előfordul Közép- és Dél-Európában, kelet felé a Kaukázusig és Kisázsián át Iránig. Faunaterületünkön elterjedt, de ritka (Budapest, Kalocsa, Dabas, Öszöd, Siófok, Dunaörs, Sukoró, Pápa, Magyaróvár, Sopron, Bátorliget). Lárvája irodalmi adatok szerint fenyőfélékben él, de valószínű, hogy más fafajokban is megtalálható, mivel nálunk olyan helyeken is gyűjtötték, ahol közel s távolban fenyőültetvények nincsenek (pl. Bátorliget). A legvalószínűbb, hogy fűzfélékben fejlődik. A bogár májustól júniusig repül, s többnyire rőzsén található

Kiesenwetteri MULS. akt.: kiesenwetteri - szerk.

Változata:

1. Olykor szárnyfedői egyszínű sárgásbarnák, fekete csúcsfolt nélkül. - Nálunk ritka (Budapest, Magyaróvár)
ab. castaneipennis REITT.
Dr. Kaszab Zoltán (1971): Fauna Hungariae 106. füzet Cincérek - Cerambycidae

Források

Magyar nevek:

mandula-légycincér

Források:

- Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája. Coleoptera: Cerambycidae

- Merkl Ottó, Szél Győző (2012): A Sas-hegy bogárfaunája (Coleoptera) - Rosalia 8. p. 373-458

mandula légycincér

Forrás:

- Dr. Medvegy Mihály (1987): A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19.

Tudományos nevek:

Molorchus kiesenwetteri

Források:

- Dr. Medvegy Mihály (1987): A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19.

- M.L. Danilevsky: Catalogue of Palaearctic Cerambycoidea 2019.04.09

Glaphyra kiesenwetteri

Források:

- Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája. Coleoptera: Cerambycidae

- cerambycidae.eu

- Merkl Ottó, Szél Győző (2012): A Sas-hegy bogárfaunája (Coleoptera) - Rosalia 8. p. 373-458

Társalgás