Az előtor hátán kétoldalt nincs hosszanti bemélyedés és az oldalszegély pásztája nem duzzadt, felülete az oldalperemig egyenletesen domború. A mellvég nyúlványa a középső csípők között szegélyezett (1. alnem: Linnaeida Motsch.). — Felülete erősen fénylő aranyos- vagy kékeszöld, alul sötétebb feketészöld, a szájrészek, a lábfejízek, valamint a csápok vége fekete, a csápok töve fémfényű, de tőízei alul vörösbarna színűek. Az előtor háta középen a legszélesebb, előrefelé ívben elszűkül, hátrafelé majdnem párhuzamos. Felülete szórtan pontozott. Az előtor korongján a pontozás finomabb. 6,5—8,5 mm.

Előfordul a palearktikus régió északi felében, Közép-Európában a hegyvidéken. Magyarországon is csak a hegyvidéken található és helyenkint égerféléken gyakori — Nagy égerlevelész

Változatai:

1. Színe rezesen fénylő aranysárga. — Előfordul a törzsalakkal együtt, de ritka (Bükk hegység)
ab. cuprarium Weise

2. Színe aranyoszöld, kisebb-nagyobb rézvörös foltokkal beszórva, úgyhogy felülete rézvörösnek tűnik. — A törzsalak közt ritka (Nagyvisnyó)
[ab. purpureotinctum Pic]

3. A fej és az előtor háta zöld, szárnyfedői kék színűek, vagy a fej és az előtor háta kék, de a szárnyfedői kékeszöldek. — A törzsalakkal együtt, nem ritka
ab. bicolor Schilsky

4. Egyszínű sötétkék, ibolya színű vagy ibolyásan fénylő fekete. — Ugyanolyan gyakori, mint a törzsalak (= violaceum Ol. nec Goeze, haemorrhoidale O. F. Müll. nec L.)
ab. coeruleoviolaceum De Geer