Leírás
A homlok középen enyhén domború, kétoldalt sík vagy homorú. A csápdudorok hosszabbak, gyakran hegyesek (50. ábra: A, B). Az előhát szélesebb, elülső része 1,18-1,28-szor olyan széles, mint a középvonalban mért hossza. Az előhát pereme gyakran két csipkesorral, ha az egyik sor rendszertelen is. A pofák a fejpajzson jócskán túlnyúlnak, hegyük gyakran befelé görbül (50. ábra: A, B). A fej többnyire világosabb, mint az előző fajé (capitatum - szerk.), a pofák világos foltja a fejpajzsot gyakran körülfogja. Az előhát domború, elülső szegélye világos, a szegély hátulsó határán 2 sötét folttal. A teljes szárnyú példányok félfedői a potrohon jócskán túlnyúlnak. A rövid szárnyú példányok félfedői is túlnyúlnak a potrohon, de csak kismértékben, a hártya nem csipkés, de megrövidült és keskenyebb. A fedő töve világos, az erek között és a szegélyén elszórtan világos foltok vannak. A hártya egyszínű, erei sötétebbek. 2,3-3,1 mm.
Az egész Palearktikumban elterjedt faj. Magyarországon a nem egyik leggyakoribb faja, mindenfelé előfordul. Életmódja az előző fajéhoz hasonló (capitatum - szerk.) - nyakas recéspoloska
maculatum (LAPORTE, 1832)
Az egész Palearktikumban elterjedt faj. Magyarországon a nem egyik leggyakoribb faja, mindenfelé előfordul. Életmódja az előző fajéhoz hasonló (capitatum - szerk.) - nyakas recéspoloska
maculatum (LAPORTE, 1832)
Dr. Vásárhelyi Tamás: Fauna Hungariae 157. füzet Poloskák III. - Heteroptera III.
