nyári karcsúacsa

Elterjedése:

Holomediterrán, Európa déli részén, és Közép-Európa egyes országaiban fordul elő, sokkal inkább mediterrán faj, mint az előző. Nálunk inkább az Alföldön tenyészik, de országszerte megfigyelhető az imágó.

Ökológia, lárvális élőhely, fenológia, imágó élőhelye:

Tipikus sekély, időszakos, jól felmelegedő kisvizek lakója. Gyors fejlődésű, legalább egy hónappal az A. mixta előtt befejezi lárvális életét és átváltozik. Szinkronizáltan kel, május végén, június elején megjelennek a fiatal, még ki nem színeződött, halványsárga affinis "felhők". Egy-két hét leforgása alatt átszíneződnek, a hímek égszinkék, a nőstények sárgászöld színre váltanak, feketés, illetve barnás mintázattal. A nőstények tojásaikat a már kiszáradt vizek még enyhén nedves alzatába, a talajba helyezik, ahol áttelelnek és a tavasszal, ha feltöltődött a meder, kikelnek.

Veszélyeztető tényezők:

Belvizek, vízállások lecsapolása, kiszárítása.

Populációs trendek:

A mindenkori időjárási viszonyoktól - elsősorban a csapadék mennyiségétől és eloszlásától - függően fluktuál a népesség. Tőlünk északabbra többnyire már csak vándorló fajként jut el.

Terepi megfigyelés módjai, adatgyűjtés:

Élénkebb, világosabb színe és korábbi megjelenése alapján az A. mixtától többnyire jól el lehet különíteni, bár vannak átfedő időszakok is. Jó szemmel azonban még az együtt "rajzó" egyedek közül is föl lehet ismerni a két fajt, leginkább - ha kellő közelbe kerül - a tor oldala alapján. Egyébként nem mindig egyszerű a csapatostul mozgó példányok közül egyet-egyet kiemelni hálóval és többnyire az egyed sérülésével jár a próbálkozás, célszerű inkább az említett jegyek alapján megpróbálni az elkülönítést.