Az előháton az oldalsó tarajoktól oldalt van még 1-1 rövidebb taraj (50. ábra: Hphoto). A rövid szárnyú példányok félfedői nem nyúlnak egymás fölé, belső szegélyük egyenes. Apró termetű, a fej nagyon rövid, széles. A pofák a végük felé vékonyodnak, a csápdudorok rövidek, a szem előtti dudorok erősek, ritkán a csápdudornál is vastagabbak. A csáp 1. íze körte alakú, vastag, a 3. íz vékony. A fejpajzs kiemelkedik a pofák közül, rendszerint sötétebb, vagy két oldalán szürkésfekete folt van. Az előhát tarajai fejlettek, fel­tűnőek, a perem széles, 1-2 soros, szegélye oldalt beöblösödik, ritkán csaknem egyenes. A rövid szárnyú példányok előháta hátul nem emelkedik a pajzsocska és a félfedők szintje fölé, a pajzsocska jól látszik. Az előhát tarajain és a félfedő erein barna, elszórt foltok vannak. A teljes szárnyú példányok félfedője jól fejlett, a potrohon jóval túlér. A hártya erei erősek, tövükön barna folt van. A rövid szárnyú példányok félfedője a potroh végéig ér vagy éppen túlnyúlik rajta, az egész félfedő csipkés. 1,9-2,6 mm.


Délkelet-európai faj, mely Magyarországon is él, főként a Duna-Tisza közéről került elő, de gyűjtötték a Dunántúl több helyén is. Teljes szárnyú példányai viszonylag ritkák. Tápnövénye az irodalom szerint a pamacslaboda (Eurotia ceratoides), mely a hazai botanikai irodalom szerint hazánkban egyedül a Fejér megyei Nagyhörcsögpusztán fordul elő, továbbá seprőfű (Kochia) fajok. Kifejletten telel át, nemzedékszámát nem ismerjük.


kochiae (BECKER, 1867) akt.: Parapiesma kochiae - szerk.
Megjegyzés: A füzetben Piesma genus alatt szerepelt, jelenleg a Parapiesma genus alatt áll. - szerk.