Neked is van fényképed, amit megosztanál? Regisztrálj! ×

Leírás

Az előhát harántbarázdája előtt levő harántdudor vastag, magas (31. ábra: F). A pajzsocska nyúlványa széles (31. ábra: O). A hím ivarszelvénye mint a 31. ábra: C, a nőstényé: 31. ábra: J. Alapszíne világos sárgásbarna vagy vörösesbarna, összetett szemei oldalt-előre kiállnak. Csápja finoman szőrös, a 2. íz feltűnően hosszabb, mint a 3. íz. A fejen elszórt fekete foltok vannak, a pontszemek és az összetett szemek közti fényes felület néha nem fekete, hanem sárga. Előháta az előző fajokénál domborúbb, a harántbarázda középső része gyakran sárga, s csak a gyűrű területén fekete. Az előhát egyenletesen pontozott, egyszínű, illetve elszórt, néhány pontra kiterjedő vörösesbarna foltokkal tarkított. A pajzsocska nyúlványa szélesebb, mint a nem többi fajáé, ez különösen a nőstényeken feltűnő. A félfedő a fedő ereinek és külső szegélyének kivételével üvegszerűen átlátszó. Lábai hosszúak, szőrösek. Hátulsó combja a többinél jóval hosszabb, felső oldalán erős fekete pontok vannak, és főleg a hímeken emellett kisebb-nagyobb összefüggő fekete folt is lehet. Utóbbi általában kisebb terjedelmű, mint a nem többi faján. A potroh szegélye fekete-sárga foltos, a connexivumoknak nagyobb része sárga, mint fekete. Hasoldala sárgás, elszórt vöröses, illetve szabályos barnásfekete foltokkal, utóbbiak a 4. haslemez közepén és az 5-7. haslemez oldalsó részén találhatók. A hím paramerjének vége kiszélesedik, egyenesen lemetszett (26. ábra: L). A S. pictus (FIEBER, 1861) fajt sokan e faj szinonimjának tartják. GÖLLNER- SCHEIDING (1975) revíziójában azonban önálló faji volta mellett száll síkra. Mivel a hazai anyagokban a két alak keverten és átmenetekkel fordul elő, nem tárgyaljuk külön fajként, de ábrázoljuk a hím paramerjét, a nőstény ivarszervét és pajzsocskájának csúcsát (26. ábra: M, 31. ábra: K, O). 6,8-9 mm.


Európában, Kisázsiában és Észak-Afrikában elterjedt. Magyarországon közönséges, a nem leggyakoribb faja. Polifág. Ismert tápnövényei közt vannak lóhere (Trifolium), aggófű (Senecio), üröm (Artemisia), cickafark (Achillea) fajok. Réteken, mezőkön, száraz napos helyeken, erdőszéleken található. Kifejletten telel át, imágói április végétől rajzanak. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy évente két nemzedéke fejlődik ki, az első rajzás július-augusztusra, a második szeptember-októberre esik - pettyeslábú üvegpoloska


abutilon (ROSSI, 1790)
Dr. Vásárhelyi Tamás: Fauna Hungariae 157. füzet Poloskák III. - Heteroptera III.

Felhasználók képei

Fejlődési szakasz: imágó