Viszonylag nagy termetű. Feje széles, a fejtetőn rombusz alakú vörös folt van (27. ábraphoto). A csáp 1. íze körülbelül felével túlnyúlik a fejpajzs csúcsán. A csáp feketésbarna, a 3. íz világosabb. Az előhát elöl fekete, a harántbarázda végei elágaznak. Az előhát hátulsó részén kétoldalt jellegzetes fekete folt van, emögött a hátulsó szegély sárga. A pajzsocska töve fekete, a csúcsa vörös. A fejen, előháton, pajzsocskán és a lábakon, valamint a hasoldalon hosszú, felálló, egyenes szőröket találunk. Ezenkívül az előháton, pajzsocskán és a fedőn rövidebb, elfekvő, enyhén görbült szőrök is lehetségesek. A fedő alapszíne vörös, a pászta, csúcsának kivételével fekete, mellette 3 kicsiny, s a fedő közepén 1 nagy fekete folt van. A fedő nem áttetsző vagy átlátszó. A hártya színe bronzos, áttetsző, sűrűn erezett. Lábai feketék. A hasoldal vörös, a potrohot 3 sorban húzódó szabályos fekete foltok díszítik. Ha alapszíne sárgás, akkor a hasán nincsenek fekete foltok. A potroh hátoldala vörös, fekete mintázatú, sohasem egyszínű fekete vagy piszkossárga. 8-10 mm.

hyoscyami


Palearktikus faj, Magyarországon közönséges, mindenfelé előkerült. Száraz napos helyeken található, polifág faj. Tápnövényeként ismert a boróka, kocsányos tölgy, gyertyán, mogyoró, kecskefűz és számos lágyszárú növény, mint a murok (Daucus carota), burgonya (Solanum tuberosum), beléndek (Hyoscyamus niger), százszorszép (Bellis perennis). Kártételéről nincsenek adataink. Kifejletten telel át. Petéi vörösek, tojásdadok, felső oldalukon H alakú mintázat van, a nőstény egyesével vagy kis csoportokban rakja le őket. A lárvák szürkés vagy zöldes színűek, szőrösek. Az áttelelő nemzedék áprilisban kezd rajzani, rajzáscsúcsa április végére - májusra esik. Az az évi imágók szeptember végéig rajzanak, zömmel július-augusztusban - piros karimáspoloska


hyoscyami (LINNÉ, 1758)