A szárnyfedők 4. vagy 5. pontsorában mintegy 20 pont van, a pontok nagyok és a közel álló pontsorok között a közterek gyengén domborúak. A hímek szárnyfedője erősen fénylő, a nőstényeké finoman recézett és zsírfényű. Az előtor hátának oldalai kerekítettek, tövükön majdnem párhuzamos szélűek, előrefelé széles ívben elkeskenyednek. Teste nyúlánkabb, majdnem párhuzamos, az előtor háta szélesebb. Színe élénk fémfényű, bronzbarna, rezes árnyalattal. 5—7 mm.

Csaknem egész Európában honos, az alacsonyabb vagy magasabb hegyvidéken az erdőhatárig fordul elő. Magyarország összes hegyeiben megtalálható, de a törzsalak ritka. Hypericum-fajokon él

Változatai:

1. Élénkzöld színű. — A törzsalak közt nem ritka (= perviridis Reitt.)
ab. quadrigemina Suffr.

2. Kék, gyenge zöld fénnyel. — Magyarországon nem gyakori (Pécs, Budapest, Bükk-hegység) (= Bechynéi Špringl)
ab. indigena Weise

3. Sötét rézfényű vagy tűzpiros. — Nem ritka
ab. hypericicola Špringl

4. Színe élénkkék. — Magyarországon nagyon gyakori
ab. vulgaris Špringl

5. Színe fekete. — Magyarországról még nem mutatták ki, de előfordulása várható (= nigra Reitt. nec Fourcr.)
[ab. nigritula Bechyné]

6. Az előtor háta kék, a szárnyfedők zöld színűek. — Előfordulása Magyarországon is lehetséges
[ab. semiviridis Špringl]

7. Az előtor háta élénkkék, szárnyfedői ibolya színűek. — Nem ritka
ab. semicoerulea Špringl

8. Az előtor háta kék, szárnyfedői rézszínűek. — Ritka (Gyertyánliget, Radnai-havasok)
[ab. semicuprea Špringl]

9. Az előtor háta rézszínű, szárnyfedői zöldek. — Ritka (Radnai-havasok)
[ab. aeneola Špringl]