A szárnyfedők vége lapos és kihúzott, varratszögletük alig kerekített hegyesszögű, felülete durván és sűrűn pontozott, a durva pontozás a csúcsig terjed. A pontozás a csúcson sem elmosódott, legfeljebb a pontok köze hátul recézett és emiatt zsírfényű. A szemek belső sarkától mély barázda fut a csápok tövéhez. Homloka gyengén ráncos és fényes. Szárnyas, válla kerekített, vállbütyke kiálló. Feje, melle, hasa, a szárnyfedők varratszegélye, a hátulsó combok vége és az 5—6 utolsó csápíz fekete. A ♂ elülső lábfejének 1. íze nagyon széles és lapos (125. ábra: Gphoto). Utolsó haslemeze középen lapos, a vége kimetszett és a nyúlványon mély gödröcske van. A hímvessző párhuzamos szélű, a vége egyenesen elkeskenyedik és hegyesszögű csúcsban végződik (130. ábra: G—Hphoto). 2—2,6 mm.

Előfordul csaknem egész Európában, Nyugat-Szibériában Turkesztánig, a Kaukázusban és Kisázsiában, valamint Algériában. Magyarországon mindenütt elterjedt és közönséges. Tápnövényei különböző Plantago- és Silene-fajok (= atricapillus Duftschm.)

Változatai:

1. A szárnyfedők varratsávja a közepe mögött erősen kiszélesedik, eléri a pajzsocskát és a varratszögletet. — A törzsalak közt ritka (Siófok, Gödöllő)
ab. nigrosuturalis Delahon

2. Kisebb 2 mm-nél, keskenyebb, válla erősebben kiáll, szárnyfedőinek pontozása durvább. — Előfordul Erdélyben, valamint az Alföldön (Szeged, Bátorliget)
var. Kutscherae Rey