Feje vörös, az előtor háta ugyancsak vörös, szárnyfedői ibolyakék vagy acélkék színűek. Teste szélesebb tojásdad, domború. A csáp töve sárga, hátulsó combjai feketék, elülső és középső combjai nagyrészt barnák, a lábszárak vége legalább felül és kívül barna, térdei és alul világosak, utolsó lábfejízei is sötétebbek. Homloka domború, finoman pontozott, homlokbarázdái elmosódottak. Az előtor háta finoman és elmosódottan pontozott, a pontok köze recézett, a szárnyfedők pontsorai erősek, közterei gyengén domborúak és finoman pontocskázottak. 2,8—3,6 mm.

Előfordul csaknem egész Európában, északon Angliáig, Dániáig és a Skandináv félsziget déli részéig, délen Dél-Franciaországig, Észak-Olaszországig, a Balkán-félsziget északi részéig és keleten a Kaukázustól és Kisázsiától Közép-Ázsiáig. Magyarországon főleg a síkságon és a dombvidéken elterjedt, elsősorban a pusztafüves lejtőkön, erdőszegélyeken stb. található, de nem gyakori. Tápnövénye a Sisymbrium sophia (= cyanoptera Redtb. non Ill.)

Változatai:

1. Olyan, mint a törzsalak, az előtor háta vörös, de a homlok és a fejtető szurokbarna. — Ritka (Siófok)
ab. Lichtneckerti Kasz.

2. Feje vörös, az előtor háta középen és kétoldalt fekete. — Ritka (Velencei-hegyek: Nadap)
ab. autumnalis Kasz.

3. Feje vörös, az előtor háta egyszínű fekete vagy szurokbarna. — Meglehetősen ritka, de a törzsalakkal együtt mindenütt előfordul (= tristicula Csiki)
ab. tricolor Weise

4. Az előtor háta fekete, de a fejtető és a homlok is sötét színű. — Ritka (Siófok)
ab. nigrivertex Jacobs.