Leírás
Az exocorium külső része nagyrészt világos, csak részben fekete, a vége előtt nem szakad meg, legfeljebb elkeskenyedik (35. ábra: E-F). A sötét színű példányokon az exocorium hátulső részehamarabb feketedik el, mint az elülső (35. ábra: G-H). Az exocorium elülső részének oldalszegélye a legsötétebb példányok kivételével világos, még akkor is, amikor a hátulső részen már alig van világos színezet. Az előzőhöz hasonlóan (pallipes - szerk.) rendkívül változékony faj, ezért elkülönítésük nehéz.* A meghatározás a szárnyak rajzolatai elemeinek a fajra jellemző feketedési tendenciája tanulmányozása után végezhető el biztosan. Ehhez az ábrák nyújtanak segítséget (35. ábra: E-H, illetve I-M). A paramer rövid szőrű, csúcsi nyúlványa kissé vastagabb és valamivel rövideb, mint az előző fajon (pallipes - szerk.). Hazánkban a sötét színezetű példányok gyakoriak. Színezete egyebekben az előző fajé hoz hasonló.(pallipes - szerk.) 2,9-4,5 mm.
*:
A félfedők rajzolata, különösen a világos színezetű példányokon sokszor nagyon hasonló a S. opacula ZETT. fajéhoz, amely faj lábszárainak háti oldala ritkán a palustris DOUGL.-éhoz hasonlóan végig fekete. Az opacula ZETT. exocoriuma azonban mindig egész hosszúságában határozottan és egyenletes szélességben világos, a palustris DOUGL. exocoriumának világos szegélyébe a mesocoriumnak legalább a középfoltja rendszerint kissé belenyúlik. Az opacula ZETT. exocoriuma rendszerint szembetűnően világosabb, mint a félfedők többi sárga rajzolata, a palustris DOUGL. esetében az árnyalatok alig különböznek. Az opacula ZETT. félfedőin rendszerint 3, a palustris DOUGL.-én csak 2 fehér folt van. [Az opacula ZETT. fajt lásd a 21(22) pont alatt.]
Európában, Észak-Afrikában és Iránban él. Faunaterületünkön csak az alacsonyabb fekvésű, melegebb területeken mutatták ki. Hazánkban nem gyakori, a Tiszántúlon és a Dunántúl déli részein nem találták, az ország többi területén azonban szórványosan mindenütt előkerült. A Balaton-Budapest-Kisvárda vonal mentén, továbbá a Duna-Tisza köze középső részein került elő a legtöbb helyről. Halofil faj, a tengerpartok mentén gyakori. Magyarországon az előző fajjal ellentétben szikes állóvizek mentén gyűjthető. Imágó alakban telel, márciustól októberig, elszórtan minden időszakban gyűjtötték (=bicolor COSTA)
palustris DOUGL.
*:
A félfedők rajzolata, különösen a világos színezetű példányokon sokszor nagyon hasonló a S. opacula ZETT. fajéhoz, amely faj lábszárainak háti oldala ritkán a palustris DOUGL.-éhoz hasonlóan végig fekete. Az opacula ZETT. exocoriuma azonban mindig egész hosszúságában határozottan és egyenletes szélességben világos, a palustris DOUGL. exocoriumának világos szegélyébe a mesocoriumnak legalább a középfoltja rendszerint kissé belenyúlik. Az opacula ZETT. exocoriuma rendszerint szembetűnően világosabb, mint a félfedők többi sárga rajzolata, a palustris DOUGL. esetében az árnyalatok alig különböznek. Az opacula ZETT. félfedőin rendszerint 3, a palustris DOUGL.-én csak 2 fehér folt van. [Az opacula ZETT. fajt lásd a 21(22) pont alatt.]
Európában, Észak-Afrikában és Iránban él. Faunaterületünkön csak az alacsonyabb fekvésű, melegebb területeken mutatták ki. Hazánkban nem gyakori, a Tiszántúlon és a Dunántúl déli részein nem találták, az ország többi területén azonban szórványosan mindenütt előkerült. A Balaton-Budapest-Kisvárda vonal mentén, továbbá a Duna-Tisza köze középső részein került elő a legtöbb helyről. Halofil faj, a tengerpartok mentén gyakori. Magyarországon az előző fajjal ellentétben szikes állóvizek mentén gyűjthető. Imágó alakban telel, márciustól októberig, elszórtan minden időszakban gyűjtötték (=bicolor COSTA)
palustris DOUGL.
Benedek Pál: Fauna Hungariae 94. füzet Poloskák VII. - Heteroptera VII.
