Segítsd te is az izeltlabuak.hu működését! Bővebben

Fejlődési szakasz: imágó

1. oldal (1 - 3 / 41)

Fejlődési szakasz: frissen kelt

1. oldal (1 - 3 / 3)

Fejlődési szakasz: lárva

1. oldal (1 - 3 / 4)

Fejlődési szakasz: exuvium

1. oldal (1 - 3 / 17)

Fejlődési szakasz: kárkép, élőhely

1. oldal (1 - 1 / 1)

Találatok

1. oldal (1 - 10 / 33)

Találat dátumaarrow_downward Szerzőswap_vert Észlelte Példányok száma Képek száma
2021-08-09 Tóth Béla
futor
Tóth Béla 1 1 arrow_drop_down
2021-07-10 Eszter Eszter 1 1 arrow_drop_down
2020-08-08 Remete Attila Márió
Remete_Attila
Remete_Attila 1 1 arrow_drop_down
2020-07-08 Boross Károly Emil
kboross
Boross Károly Emil 1 2 arrow_drop_down
2020-06-27 Ferenc Attila
ferati
Ferenc Attila 1 1 arrow_drop_down
2019-08-15 Breitner Péter Breitner Péter 1 4 arrow_drop_down
2019-08-05 Boross Károly Emil
kboross
Boross Károly Emil 1 1 arrow_drop_down
2019-07-24 Bán Csaba
bancs
Bán Levente, Bán Csaba 1 3 arrow_drop_down
2019-07-23 Bán Csaba
bancs
Bán Levente, Bán Csaba 1 6 arrow_drop_down
2019-06-26 Remete Attila Márió
Remete_Attila
Remete_Attila 1 3 arrow_drop_down

Előfordulási térkép

Leírások

Fajleírás

A sárgalábú folyami-szitakötő (Gomphus flavipes) a folyami szitakötők (Gomphidae) családjába tartozó, egyenlőtlen szárnyú szitakötő (Anisoptera) faj.
Teste sárga alapon fekete mintájú, lábai sárgák, fekete mintázattal. Az idősebb hímek szeme kékes, az idősebb nőtényeké szürkéskékes árnyalatú. Mindkét nem teste viszonylag karcsú. Az ivart könnyen meg lehet állapítani, ugyanis a potroh 8. és 9. szelvénye a hímek esetében erőteljesen kiszélesedő.
Az imágók az egyenlőtlen szárnyú szitakötőkre (Anisoptera) jellemzően széttárt szárnyakkal pihennek. A lárva és az imágó is ragadozó. Testhossza 50-55 mm, szárnyfesztávolsága 62-72 mm, a lárvabőr hossza 31-35 mm.
A lárva a nagyobb folyók alsó szakaszait, síkvidéki, meanderező* részeit kedveli, ahol a meder finomabb szemcséjű, homokliszt frakciójú. Kedveli a homokpadok, zátonyok, mesterséges mederszabályzók alatt lelassuló, visszaforgó vizű mederrészeket, de kerüli a vastagon felhalmozódott szerves törmeléket. Áradáskor holtmedrekbe kerülve is képes kifejlődni, ritkán előfordul, hogy a nőstény a tojásokat állóvízbe (pl. tiszta vizű kavicsbányatavakba) rakja. A lárva két- vagy három évig fejlődik, az imágók általában nem távolodnak el messzire a víztől. A nőstények és a fiatalok inkább a vízteret övező növényzetben tartózkodnak, míg az ivarérett hímek a víz fölött járőröznek. Az imágókkal június elejétől augusztus közepéig találkozhatunk.

*Meander: egy, legalább visszafordulásig hajló folyókanyarulat, amely, ha levágják, holtággá válik (pl. Tisza a folyószabályozások előtt).

Elterjedés

Európában ritka, de helyenként gyakori lehet.
Magyarországon a nagyobb folyók völgyeiben lokálisan elterjedt.

Természetvédelmi helyzet

Nem fenyegetett, de állományait veszélyeztetik a folyóvizek szennyeződései, illetve a medret és a folyási viszonyokat jelentősen átalakító, a speciális élőhelytípusok kiterjedését csökkentő vízügyi beavatkozások (pl. kotrás, kanyarátváltás, kövezés) is.

Védettség

Az 1989-es Vörös Könyvben aktuálisan veszélyeztetettként számon tartott.
A Habitat Directive 1992-től (Magyarországon 2004-től) hatályos irányelv IV. mellékletében szereplő faj.
Az IUCN Vörös Listán nem szerepel.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Irodalomjegyzék

Ambrus, A., Danyik, T., Kovács, T., Olajos, P. 2018. Magyarország szitakötőinek kézikönyve. Magyar Természettudományi Múzeum, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.

2022.02.04.
leírásban szereplő fajnév: Sárgalábú folyami-szitakötő (Gomphus flavipes)
Forrás: Zsupos Vivien ©
Elterjedése:

Nyugat-szibiriai, valaha Európa középső és déli sávjában, a Pireneusi-félsziget és a hegyvidékek kivételével szinte mindenütt előfordulhatott. (a XIX.sz. elején még Angliában is fogták!). Jelenleg Ny-Európában rendkívül megritkult, Közép-Európában, a Balkánon, Törökországban és vélhetően Oroszország európai részén fordul elő. A törzsfajt Kelet és Dél-Kelet felé más alfajok váltják föl, azonban az elterjedési határok nincsenek még tisztázva. Hazai viszonylatban különösen a Tisza mentén található populáció jelentős, de több nagyobb folyónknál is előfordul. Tekintve, hogy szinte valamennyi Duna menti országban előfordul és ezek közül is hazánkban igen jelentős populációkkal van képviseltetve, nagy a felelősségünk a faj megőrzése terén.

Ökológia, lárvális élőhely, fenológia, imágó élőhelye:

A flavipes Közép-Európában tipikusan a nagy folyók alsó szakaszának szitakötője (D-Európában kisebb folyóvizekben is él). Kedveli a lágy iszapos alzatot, azonban kerüli a bomló szerves anyagot tartalmazó, oxigénben szegény, pangó vizes részeket. A nagyobb sodrású, durvább alzatú szakaszok - kanyarulatok külső ívei - szintén nem kedveznek a számára. Hazai nagyobb folyóink közül a kevésbé szennyezett Tisza, Mosoni-Duna, Duna szakaszok, illetve a lassabb áramlású Rába és Dráva szakaszok adják a faj legfontosabb élőhelyeit. Ezen kívül előfordulhat még ezen folyókhoz csatlakozó csatornákon és a mellékfolyókon is (Répce), valamint - ritkán - állóvizekben, bányatavakon is. A lárvális fejlődés feltehetően három évet vesz igénybe. Az imágók kibújása többnyire azonos időben történik, általában a Gomphus vulgatissimust követő Ophiogomphus cecilia után következik be (egy élettérben), gyakran június vége - július eleje táján, azonban egyes években szeptemberben is tapasztalhatunk flavipes kelést, vagy éppen június elején. Az imágók leggyakrabban és legegyszerűbben a kibújáskor figyelhetők meg, később már ritkábban kerülnek szem elé. Napközben az ivarérett hímek a víz felszínéhez közel, messze a parttól, a folyó közepén mozognak, kutatnak nőstény után. Ha sikerül megragadni a vízhez közeledő nőstényt, párosodni a parti füzesekbe szállnak, ahol szintén elég nehéz megfigyelni őket. A nőstény a tojásokat egyedül rakja le, potrohának végét repülés közben bele-belemerítve a vízbe. Tojásai a hazai Gomphidák közül a legkisebbek, így a nőstények - noha tekintélyes mennyiségű petesejtet érlelnek - viszonylag karcsúak, mozgékonyak, nagy távolságra tudnak repülni.

Veszélyeztető tényezők:

A lárva élőhelyéből adódóan a legfőbb veszélyeztető tényező a folyóvizek szabályozás miatti felgyorsulása, illetve a vizek szennyeződése.

Populációs trendek:

A S. flavipes hazai viszonylatban sosem számított a gyakori fajok közé, ez azonban mindenképpen kapcsolatban van azzal a ténnyel, hogy az imágók nehezen figyelhetők meg. A valódi elterjedési és gyakorisági viszonyok sokkal egyszerűbben és eredményesebben állapíthatók meg a lárvák és lárvabőrök vizsgálatával. Így, az intenzív lárvavizsgálatok beindulása óta a faj hazai elterjedése és gyakorisága növekedni látszik, ez azonban bizonyára csak az eredményesebb vizsgálati módszereknek köszönhető.

Terepi megfigyelés módjai, adatgyűjtés:

Amint az előzőekből kiviláglik, nem nagyon érdemes a sárgás szitakötő imágójának befogásával próbálkozni, mivel elég jól repül és nehéz is hozzáférni a partról. Lényegesen egyszerűbb az exuviumok megkeresése, ami csak a megfelelő időzítésen múlik. Ahol a faj él, általában nagyobb számban fordul elő, így nem okoz nagy gondot a lárvabőrök fölfedezése, melyek sokszor jelentős mennyiségben borítják a fövenyt. A lárvák megtalálásához több szerencsére és gyakorlatra van szükség, de erre is "rá lehet érezni", ha egy kicsit a szitakötő szemszögéből próbáljuk meg a terepet felmérni. Többnyire olyan helyeken érdemes próbálkozni a vízi hálóval, ahol jó fél lábszárig lehet belesüllyedni a laza alzatba, de nincs abban rothadó, fekete, bűzös iszap. A hozzá leginkább hasonló Gomphus vulgatissimus (feketelábú szitakötő) lárvájától és exuviumától jól elkülöníthető a (háti tüskék nélküli), nyurga jószág: az utolsó potrohszelvény hossza nagyobb a szélességénél, míg a vulgatissimusnál ez az arány fordított, és egyébként is egy szélesebb, laposabb fajról van ott szó.
Forrás: dr. Ambrus András

Források

Magyar nevek:

sárgalábú folyami-szitakötő

Forrás:

- Ambrus András, Danyik Tibor, Kovács Tibor, Olajos Péter (2018): Magyarország szitakötőinek kézikönyve

sárgás szitakötő

Forrás:

- dr. Ambrus András

Tudományos név:

Gomphus flavipes

Források:

- Somogy megye szitakötőinek katalógusa

- Vajda Csilla - Dévai György (2015): A magyar szitakötő-fauna (Odonata) új taxonjegyzéke

- Ambrus András, Danyik Tibor, Kovács Tibor, Olajos Péter (2018): Magyarország szitakötőinek kézikönyve

Társalgás