Nincs kép rögzítve

Találatok

1. oldal (1 - 1 / 1)

Találat dátumaarrow_downward Szerzőswap_vert Észlelte Példányok száma Képek száma
1973-07-11 Mészáros Ádám
gammarusfossarum
Bali József, Tóth Sándor 1 0 arrow_drop_down

Előfordulási térkép

Leírás

Hydaticus continentalis J.BALFOUR-BROWNE, 1944 – Sávos mocsáricsíkbogár

A test hossza 13,0–14,0 mm, alakja hosszúkás ovális. A fej fekete, két hátulsó foltját kivéve elülső része sárgásbarna. A szem belső kerete keskenyen sötét. A csáp és tapogatók sárgásbarnák. A 2. és 3. csápíz hossza azonos. A hátoldal recézete apró és finom, pontozása kettős. Az előhát sárgásbarna, alapjának fekete rajzolata a hátulsó harmadra vagy az alapi félre korlátozódik, alapja gyakran keskenyebb, mint a szárnyfedő alapjának fekete területe. A szárnyfedő mindkét ivar esetében fekete, oldalai, az alaphoz közeli haránt szalagok és a korong 6–6 csíkja (mindkét nem esetében!) sárgásbarna. A szárnyfedő nagyobb pontjai igen mélyen beszúrtak. A hasoldal nagyrészt fekete, az előmell (az előtori melltőlemez csúcsát kivéve), a mellfedőperem, a mellfedő és a potroh 3–5. haslemezének oldalsó foltjai sárgásbarnák. Az utómell oldalszárnyai viszonylag keskenyek. A lábak nagyrészt vöröses-sárgásbarnák, a középső lábszár és a hátsó láb sötét vörösesbarna. A hátsó láb elülső karmának hossza a hátulsó karom hosszának fele. A hímek mellső karmai viszonylag hosszúk, alapjuk ívelt, alsó élük enyhén hullámos.

A középső lábszár szélesek. A pénisz széles. A nőstények előháta és a szárnyfedőjének alapi kétharmada legtöbbször széles közökkel, mélyen és szabálytalanul ráncolt.

A H. aruspex-től való elkülönítése nehéz, támpontul szolgálhat az előhát rajzolatának beszűkülése, illetve a hímek esetében a szárnyfedő sárga csíkozása.

Szélesen elterjedt palearktikus faj, Európában az északi területek kivételével szinte mindenhonnan ismerjük, elterjedési területe keleten Szibériáig húzódik. NILSSON és HOLMEN (1995) szerint az európai populációk kihalófélben vannak, mindenhol rendkívül ritka. Magyarországról is mindössze három régi példánya ismert: Dabas, Kalocsa és Paks (ÁDÁM 1986, SPEISER 1893). Hazai előfordulásának megerősítése kívánatos volna. Leginkább a füves, többé-kevésbé ideiglenes, nyílt területen lévő vizeket kedveli, de ritkán állandó vizekből is előkerül. Az imágók jól repülnek, a szárazföldön telelnek át (GALEWSKI 1964).
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae, Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 277 pp.

Források

Magyar név:

sávos mocsáricsíkbogár

Forrás:

- CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae, Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 277 pp.

Tudományos név:

Hydaticus continentalis

Források:

- Anders N. Nilsson (Internet version 2017-01-01): Catalogue of Palearctic Dytiscidae (Coleoptera)

- CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae, Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 277 pp.

Társalgás