Elterjedése:

Holomediterrán, Európa középső régióiban, Skandinávia északi és a Balkán déli részeinek kivételével széltében elterjedt faj. Nálunk inkább a dombvidék és a Középhegység erdős területeinek szitakötője.

Ökológia, lárvális élőhely, fenológia, imágó élőhelye:

Kedvelt élőhelyei az erdei tavacskák, beárnyékolt vizű árkok, erdei patakok lelassuló szakaszai, évelő kisvizek. Lárvális fejlődése két évet tehet ki, a nyár közepétől szeptemberig folyamatosan kel ki, megfelelő időjárás esetén még november elején is - az első komolyabb fagyokig - találkozhatunk egy-egy kései példánnyal. A hímek a szűkös méretű szaporodási helyeken tanúsított, időosztásos, denzitástól függő territoriális viselkedésükkel hívták fel magukra a kutatók figyelmét. A nőstények tojásaikat a vízpart mohapárnáiba, nedves talajra helyezik.

Veszélyeztető tényezők:

Árnyaló állományok letermelése, talajvíz szintjének lesüllyedése.

Populációs trendek: -

Terepi megfigyelés módjai, adatgyűjtés:

Élőhelyei közelében, az erdei tavaknál és erdei tisztásokon jól felismerhető, egyértelműen röptében határozható a faj (nem is szokott egyébként leszállni, vagy csak nagyon ritkán teszi, legfeljebb párzáskor és tojásrakáskor a nőstény). Felülről nézve a hím potrohának utolsó világos foltjai kékek, a többi zöld, torán is nagy zöld foltokat visel. A nősténynek csak zöld foltjai vannak. Ez a színezet, ilyen méretű fajok közül csak a sebes acsánál van. Hozzá legközelebb áll mintázatban a zöld acsa, ennek foltjai a potrohon egységesen kékeszöldek és mindkét ivarnál jóval kisebb a sötét mintázat kiterjedése.