A csáp 3. íze másfélszer, a 4. íze kétszer olyan hosszú, mint a 2. íz (12. ábra: Iphoto), csápja vékonyabb és hosszabb, egyszínű fekete, de első ízei ércfényűek; olykor a csápízek töve, vagy csak az utolsó ízek töve is sárgásvörös. Az előtor háta többnyire hosszabb, mint amilyen széles, középen ráncolva pontozott, éles hosszanti bemélyedése van (12. ábra: Aphoto). Színe fényes zöldeskék (11. ábraphoto). 7—9,5 mm.

Euroszibériai faj, amely keleten Japánig elterjedt. Tápnövényei sokféle vízinövény, így fűfélék, valamint Iris-, Alisma-, Carex-fajok stb. Egész faunaterületünkön elterjedt, de elsősorban a hegy- és dombvidék vizenyős helyein közönséges (V—VII.) — Selymes nádbogár

Változatai:
1. Az előtor háta és a szárnyfedői zöld színűek. — Közönséges (= micans Panz.)
ab. viridis Csiki

2. Felülete kék vagy ibolyáskék. — Közönséges
ab. festucae Fabr.

3. Színe világosabb vagy sötétebb bronzszínű. — Ez a leggyakoribb színváltozat
ab. armata Payk.

4. Színe élénk bíborvörös. — Közönséges
ab. nymphaeae Fabr.

5. Teste majdnem fekete.— Ritka (Siófok, Magyaróvár)
ab. tenebricosa Westh.

6. Színe változó; a szárnyfedők ráncai a törzsalaktól eltérően egészen laposak, és emiatt sokkal fényesebbnek látszik. — A törzsalak közt elterjedt (= violacea Gyll.)
ab. laevigata Csiki

7. Színe változó; az előtor háta nem ráncolva pontozott, hanem nagyon finoman, mikroszkóposan recézett, selyemfényű.— Főleg a Dunántúlon fordul elő a törzsalakkal együtt
var. intermedia Apf.