Előhátán (23. ábra: B) 9-10 világos, legtöbbször elágazó és egymással kapcsolatba lépő harántsáv húzódik, oldalszögletei éles csúcsúak. Sötétbarna, feje, lábai és hasoldala sárga, kivéve a tövi haslemezek közepét, amelyek sötétek. Felülről nézve fejének homlokíve, különösen a hímeké, erőteljesen kidomborodik, homlokgödre (25. ábra: B) széles, határozott, és mélyen benyomul a szemek közé. Előháta erősebben, félfedőjének (23 . ábra: E) clavusa finoman rovátkolt, coriuma és membranja sima, az előbbi zsírfényű, az utóbbi csillogóan fényes. Különösen coriumának és memhranjának világos rajzolata zegzugos, hullámos, csipkés vonaldarabkákból áll, ami eléggé egységes rajzolatot és így jellemző külsőt ad; sötét hosszanti sávnak legföljebb csak a nyoma ismerhető fel az analis szöglet mentén. A hím palájának (26. ábra: B) tövi sorában 18-22, a csúcsi sorában 20-26 oldaltövis helyezkedik el. Strigilje (22. ábra: D) nagy, ovális, 5-7 fésűs lemezkesorból áll, amelyek közül néha a 2 külső részekre darabolódott. 7 mm.


Pontomediterrán faj, nyugat felé hazánkon keresztül Ausztriáig és Olaszországig terjedt el. Magyarországon eddig csak Szegedről, Kővágóörsről, Tihanyból és Simontornyáról került elő. Úgy látszik, elsősorban a sós és szikes vizekben él (= Fussi FIEB.)


assimilis FIEB.