A csáp 3. íze a töve után erősen ellaposodik és kiszélesedik, sokkal szélesebb, mint a 4. íz (6. ábra: Dphoto), több mint a fele fekete. Vörösesbarna feje sokkal hosszabb, mint amilyen széles. A csápdudoron több erős tövis van, a fejtetőn levő fogacskák sokkal kisebbek, mint a homloktövisek. Az előbát oldalsó szegélye alig ívelt, sárga, a hátulsó szegély lebenyei alig fejlettek, szélesek. Az oldalsó tarajok az előhát közepe előtt enyhén befelé hajolva végződnek. A középső taraj két oldalán tompa, hosszanti kiemelkedés van, mely előtt apró vörösesbarna tövis ül. A pajzsocska alapján 2 bársonyos barna folt van, a középvonalban és a szegélyén ülő fogacskák fehérek. A fedő egyenletes sorokban mélyen pontozott, a mélyedések előtt apró fehér fogacskákon rövid sörték erednek. A hártya füstös barna, az erek sötétebbek. Ritkán előforduló rövid szárnyú alakján a félfedő jóval a potrohvég előtt végződik, az előhát valamivel keske­ nyebb, mint a teljes szárnyú alaké. A connexivumok kiszélesednek, ferdén felállnak, felületük enyhén domborzatos, belső szegélyük a potroh síkjából kiugrik. A combok oldalirányban lapítottak, hosz- szanti barna-sárga csíkokkal, a lábszárakat barna gyűrűk tarkítják, külső oldalukon keskeny barázda van. A tor hasoldalán hosszanti barna és sárga csíkok váltják egymást, a potroh sárgásbarna, a haslemezek hátulsó szegélye mentén feketésbarna foltok vannak. 5,7- 7,1 mm. Skandinávia és Anglia kivételével egész Európában elterjedt, délen gyakoribb. Magyarországon Budapest környékén sok helyütt megtalálták, ezenkívül csak Miskolcról, Mosonmagyaróvárról és Sukoróról ismerjük. Ez viszonylag rejtett életmódjával magyarázható. Homokos talajon, tápnövényeinek tövén vagy tőlevélrózsájában él. Ismert tápnövényei: lórom (Rumex) és ökörfarkkóró (Verbascum) fajok, illetve a porcsin keserűfű (Polygonum aviculare). Kifejletten telel át, lárvái nyár derekától jelennek meg. Hazai imágóit március végétől június közepéig és szeptemberben fogták. laticornis (SCHILLING, 1829)