Pajzsocskája szélesebb, széle a hosszának közepe előtt erősen ívelt (6. ábra: E). A 8. paratergitek rövidebbek, nincs rajtuk fogacska, a szélük lekerekített. A szem előtti dudorok tompák, a szem mögöttiek néha hegyesek. Csápdudorán a fogacska gyakran nem ismerhető fel. Csápja hengeres, a 2. csápíz a csúcsa felé enyhén megvastagodik, kb. másfélszer olyan hosszú, mint a 3. íz (4. ábra: F). Az előhát pereme ívelt, rajta a fogazás néha többé-kevésbé elmosódott (6. ábra: C). A tarajok, különösen a középsők nagyon alacsonyak, ezek párhuzamosak, a szélsők hátrafelé széttartók. A pajzsocska felületén tompa kiemelkedés lehet, széle enyhén felhajlik, felülete rücskös. Félfedőjének a töve kiszélesedik, a nőstényé a 7. potrohszelvény közepéig nyúlik, a hímé a 8. tergitet fedi. Potrohuk ovális, a connexivumok hátulsó külső sarkai alig állnak ki. A hátlemezek szélén világos foltok vannak. Lábaik barnák, sötétebb foltokkal. 7-8,1 mm.


Egész Európában gyakori, faunaterületünkön is elterjedt, az Alföldön csakúgy, mint a hegyvidékeinken. Tápláléka bükkön, tölgyön, fűzön, lucfenyőn, erdeifenyőn és vörösfenyou terem meg. Eddig ismert egyetlen tápláléka a labirintustapló (Daedelea quercinna). Külföldi adatok szerint március második felétől rajzik, és egész nyáron erdőszéli beteg fákon él, egy nemzedéke nyáron 2-3 hónap alatt kifejlődik. Hazai imágói április - májusból, illetve szeptemberből valók. Megfigyelték, hogy hímje csak akkor párzik a nősténnyel, amikor az szívogat. A párzás 3-8 óra hosszat is eltart. A megtermékenyített nőstény egyesével 20-35 petét rak (= nigellus KIRITSHENKO, 1926) - tölgyfa-kéregpoloska



Változata:
- A harmadik csápíz töve, esetleg első fele feketésbarna, csúcsi része világossárga. - Laboratóriumi körülmények közt az alapformával termékenyen párzik, az utódok között 30%-ban található. Eletmódja hasonló, a két változat természetes populációkban is együtt van
var. annulicornis FABRICIUS, 1803


corticalis LINNÉ, 1758