A hazai egyetlen és ezáltal legnagyobb teljesen publikus ízeltlábú "citizen science" oldal
Oszd meg Facebookon
Új cikk! Karl Csaba: A nagy zugpók (Eratigena atrica C. L. Koch, 1843) hazai elterjedése, terepi határozása
Támogasd a határozók munkáját a Patreonon.

Fejlődési szakasz: imágó

1. oldal (1 - 3 / 29)

Találatok

1. oldal (1 - 10 / 10)

Találat dátumaarrow_downward Szerzőswap_vert Észlelte Példányok száma Képek száma
2018-07-15 Kárpáti Marcell
k.marci
Kárpáti Marcell 1 2 arrow_drop_down
2018-06-15 u_1529062728 Sallai Kinga 2 arrow_drop_down
2018-06-10 Kárpáti Marcell
k.marci
Kárpáti Marcell 1 4 arrow_drop_down
2017-11-09 Klecska Ferenc
klecso13
Klecska Ferenc 4 4 arrow_drop_down
2017-08-10 Mészáros Ádám
gammarusfossarum
Mészáros Ádám 1 2 arrow_drop_down
2017-06-26 Klecska Ferenc
klecso13
Klecska Ferenc 1 6 arrow_drop_down
2017-06-03 Kárpáti Marcell
k.marci
Kárpáti Marcell 1 2 arrow_drop_down
2016-08-20 Kiss Tamás
drymar
Kiss Tamás 1 2 arrow_drop_down
2015-04-11 Fotopeti Fotopeti 1 3 arrow_drop_down
- Edina Edina 1 2 arrow_drop_down

Előfordulási térkép

A pöttyök színének jelentése: 2015-nél korábbi fehér, 2015 sárga, 2016 piros, a 2017 kék, 2018-as találatokat zöld színnel jelöljük. 'N' betű jelöli a fajcsoportokat (ha konkrét faj határozása nem lehetséges kép alapján), 'CF' azokat, amikre az adott faj nagyon valószínű, de nem teljesen biztos.

Leírás

Dytiscus dimidiatus BERGSTRÄSSER, 1778 – Tompacsípős csíkbogár

A test hossza 29,3–39,0 mm, alakja hosszúkás ovális. A fej fekete, a fejpajzs sárgásbarna, a homlok keskeny V alakú foltja vörösesbarna, a fejfüggelékek vöröses-sárgásbarnák. Az előhát barnás vagy fekete, oldalai szélesen sárgásbarnák. Elülső éle mentén a keskeny sárgásbarna szalag van, szélessége az oldalsó szalag szélességének kevesebb, mint egyharmada. A szárnyfedő szurokbarna vagy fekete, oldalai szélesen sárgásbarnák. A hasoldal nagyrészt sárgásbarna, az utómell és a hátsó csípő középső része, valamint gyakran a potroh haslemezeinek hátulsó szegélye is sötét vörösesbarna vagy barna; a potroh gyakran vörösesbarna. A lábak vörösesbarnák, a hátsó lábszár és lábfej sötét vöröses-barna. A hátoldal a hímeken sima, finom és nagyobb pontokkal szórt. A nőstények előháta sűrűn pontozott és az erős apró recézet miatt matt, a szárnyfedőn 10–10 barázda van az elülső háromötödben, amelyek az oldalak felé egyre szélesednek. A fejpajzs elülső éle fokozatosan hajlott. A csápok viszonylag hosszúk. Az utómell oldalszárnyai szélesek. A hátsó csípőnyúlvány belső éle domború, a csúcsa tompa. A hímek mellső lábfejének talpán kb. 200, a középső lábak első három lábfejízének talpán kb. 750 tapadóserte van.

Aránylag nagy mérete, csípőnyúlványának lekerekített csúcsa, előháta alsó sárga szegélyének hiánya és hasoldalának színe egyértelműen elkülöníti a génusz többi hazai fajától.

Nyugati palearktikus faj, Észak-Afrikától Dél-Skandináviáig, keleten a Kaukázusig mindenhol gyakori. Magyarországon szinte minden álló és lassan áramló vízben megél, kedveli a nyílt területeket és a dús növényzetet. Gyakran fogták lápokon is. Mint a génusz legtöbb faja, a D. dimidiatus is a vízben telel át, jól repül. Dél-Európában barázdálatlan nőstények is előfordulnak, Észak- és Közép-Európából – és Magyarországról is – csak barázdált nőstényeket ismerünk.
CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae, Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 277 pp.

Források

Magyar név:

tompacsípős csíkbogár

Forrás:

- CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae, Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 277 pp.

Tudományos név:

Dytiscus dimidiatus

Források:

- web

- Anders N. Nilsson (Internet version 2017-01-01): Catalogue of Palearctic Dytiscidae (Coleoptera)

- CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae, Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 277 pp.

Társalgás