A hazai egyetlen és ezáltal legnagyobb teljesen publikus ízeltlábú "citizen science" oldal
Oszd meg Facebookon
Új cikk! Karl Csaba: A nagy zugpók (Eratigena atrica C. L. Koch, 1843) hazai elterjedése, terepi határozása
Támogasd a határozók munkáját a Patreonon.

Fejlődési szakasz: imágó

1. oldal (1 - 3 / 20)

Fejlődési szakasz: lárva

1. oldal (1 - 3 / 9)

Találatok

1. oldal (1 - 10 / 15)

Találat dátumaarrow_downward Szerzőswap_vert Észlelte Példányok száma Képek száma
2018-07-04 Tóth Norbert
Cilu005
Tóth Norbert 1 2 arrow_drop_down
2018-06-26 Balogh Diána Balogh Diána 1 1 arrow_drop_down
2017-10-14 Áder Csaba
adercsaba85
Áder Csaba 1 1 arrow_drop_down
2017-10-08 Nagy Zoltán Nagy Zoltán 1 2 arrow_drop_down
2017-09-16 Kiss Tamás
drymar
Kiss Tamás 1 4 arrow_drop_down
2017-06-02 Károlyi Balázs
bkarolyi
Nikola Rahme, Seres Gábor, Károlyi Balázs 1 4 arrow_drop_down
2016-10-31 Balogh Diána Balogh Diána 1 arrow_drop_down
2016-08-23 Nagy Sándor m&m
NagyS
Nagy Sándor 1 4 arrow_drop_down
- Izeltlabuak.hu
izeltlabuak
RockWolf 1 arrow_drop_down
- Izeltlabuak.hu
izeltlabuak
RockWolf 1 arrow_drop_down

Előfordulási térkép

A pöttyök színének jelentése: 2015-nél korábbi fehér, 2015 sárga, 2016 piros, a 2017 kék, 2018-as találatokat zöld színnel jelöljük. 'N' betű jelöli a fajcsoportokat (ha konkrét faj határozása nem lehetséges kép alapján), 'CF' azokat, amikre az adott faj nagyon valószínű, de nem teljesen biztos.

Leírás

Csápja teljes egészében piros, egyszínű. A hasoldal pontozottsága sűrű, finom, egyenletes. A fej hosszúkás, pofái valamivel szélesebbek, mint a fejpajzs. A fejpajzs vége tompa, szabadon áll és olyan hosszú, mint a pofák. A szemek nagyok, kerekdedek. A fej oldalszéle kissé ívelt. Az előhát oldalszéle erősen, szabályosan fogazott, vállcsúcsa jóval túlhaladja az éles hegyben végződő, felhajló exocorium alapját. A pajzs alapjának két oldalán 2 vízszintesen megnyúlt sárga folt van; vége megnyúlt, oldalszélei párhuzamosak. Az elülső comb elülső részén 1 kis tövis van. A bűzmirigyek kivezetőnyílása széles, hosszú, nagyjából tülök alakú narancssárga levezetőcsatornában fekszik. A connexi­vum közepe észrevehetően kiszélesedik (). 11-13 mm.


Az egész palearktikumban előfordul. Faunaterületünkön nem túl gyakori. Az Alföldről, a Börzsöny és a Bükk hegységből, valamint a Magyar Középhegy­ség dunántúli részeiből vannak adataink. Nedves, hűvös, erősen bokros helyeken, mocsári erdőkben és gyümölcsösökben él. Leginkább az Alnus-, Salix- és Betula- fajokat látogatja, előfordul azonban a Pinus silvestrisen, Picea excelsan, Sphagnum médiumon, Carex lasiocarnan, Phragmiles communison és Equisetum palustrisen is. Jelentékeny hasznot hajt kártékony rovarok és hernyók pusztításával; gyü­mölcsösökben különösen hasznos. Az ágyipoloskát is megtámadja, sőt a bur­gonyabogár lárváit is fogyasztja. (VI-IX.)

bidens L.
Cs. Dr. Halászfy Éva: Fauna Hungariae 46. füzet Poloskák II. - Heteroptera II.

Források

Magyar név:

tüskés címerespoloska

Források:

- Dr. Móczár László (1950) - Állathatározó I - II.

- Vásárhelyi-Csiby: Kabócák, bodobácsok (Búvár zsebkönyv)

Tudományos név:

Picromerus bidens

Források:

- Dr. Móczár László (1950) - Állathatározó I - II.

- KONDOROSY, E. (1999): Checklist of the Hungarian bug fauna (Heteroptera). – Folia entomologica hungarica 60: 125–152.

- Vásárhelyi-Csiby: Kabócák, bodobácsok (Búvár zsebkönyv)

- Catalogue of the Heteroptera of the Palaearctic Region

Társalgás