A csápdudor megnyúlt, túlnyúlik a csáptőn, hegye lefelé irányul (22. ábraphoto). Az előhát sárga elülső csücskei előrenyúlnak. A pajzsocska hegye kihúzott, feltűnően sárgásfehér, ez szabad szemmel is jól látszik. Fején hosszanti irányú fekete-sárga csíkok váltják egymást. A pontszernek mögött fekete folt van. Csápjának 2. és 3. íze vörösesbarna, hengeres, egyforma vékony, vékonyabb, mint az 1. és a 4. íz. Az előhát trapéz alakú, oldalszegélye szögletesen beöblösödik, hátulsó szegélye erősen ívelt. A félfedők elefántcsontszínűek, néha világosbarnák, sűrűn, feketén pontozottak. A fedő hosszanti erein, de főleg az erősebben kiálló sugáréren fekete-sárga foltok váltakoznak, a fedő csúcsa legtöbbször lilás színezetű. A hártyát fehéres foltok tarkítják. Lábain fekete foltok lehetnek, a legnagyobb összefüggő foltok a hátulsó combon vannak. A lábszárak töve és vége fekete, középen feketén pontozott széles gyűrű van. A középső comb belső oldalán a csúcs közelében apró, hegyes fogacska van. Hasoldala sárga, s főleg a melleken sűrűn, feketén pontozott. A potrohon fekete foltokból összeálló két széles sáv van, a potroh szegélye a hát- és hasoldalon egyaránt fekete-sárga mintás. 9-12 mm. Európa déli országaiban és Elő-Ázsiában él, Magyarországon viszonylag gyakori, minden tájegységünkről ismert. Száraz, napos területeken pillangósvirágúakon és azok alatt található. Kifejletten telel át, az imágók április legvégétől június közepéig rajzanak, később csak szórványosan gyűjtötték őket. gracilicornis (HERRICH-SCHAFFER, 1835)