Feje sötétbarna, a középvonalban és az összetett szemek belső oldalán 1-1 sárga, hosszanti csík húzódik (
16. ábraphoto). A csáp vékonyabb 2. és 3. íze vörösesbarna, a többi barna. Az előhátat oldalról keskeny felfelé álló perem szegélyezi, melynek széle sárga. Hátulsó szegélye a sarkak mögött egyenetlenül ívelt, középen egyenes. Az előhát középvonalában sárga csík húzódik. A pajzsocska szegélye S alakban görbült, hegye világos. A fedő sötéten pontozott, szegélyének tövi része sárga, a sugáréren sárga-barna foltok váltakoznak. A hártya barnás, áttetsző, az erek között ráncos, az erek szakaszosan barnák. Combjai viszonylag vékonyak, hosszanti sorokba rendeződött sötétbarna vagy vörösesbarna foltok tarkítják, sötétebb példányokon a sötét foltok összeolvadnak, és ekkor a combon sárgásbarna hosszanti csíkok adják a mintázatot. A lábszárak sárgásbarnák, végük és a lábfejek sötétebbek. A mellek feketén pontozottak, a potroh sárgásbarna, szélén széles, beljebb keskenyebb, középen keskeny sötét sáv van rajta, mely barna foltokból áll. A légző nyílások környéke sárga. 8,5-9,5 mm.
Egész Európában elterjedt faj. Bár a Kárpát-medencében több helyen gyűjtötték már, Magyarországon csak a Bükkből (Kissomrét), Komjátiból és Zalaszentgrótról ismert, utóbbi lelőhelyéről bizonyító példányunk nincs. Életmódjáról ellentmondó adatok állnak rendelkezésünkre: egyesek szerint a hűvös, mások szerint a száraz, napos helyeket szereti. Tápnövényei a lucerna (Medicago) és somkóró (Melilotus) fajok, de lárváit mesterséges körülmények között nevelték már fehér libatoppn (Chenopodium album) és fehér árvacsalánon (Lamium album) is. Egyesek szerint az imágó, mások szerint a pete telel át. Lárvája világosbarna, a lárva csápja nem szőrös, az 5. stádiumban a 2. csápíz már feltűnően rövidebb, mint a 3. íz, potrohán a légzőnyílások környéke fekete. Hazai imágóit márciusban, májusban és októberben fogták.
spinipes (FALLÉN, 1807)