zöld varádicslevelész

A szárnyfedők mellfedője ferde, oldalról nézve a csúcsig jól látható (76. ábra: Hphoto). Az előtor háta harántos négyszögű, középen a legszélesebb, többnyire előre és hátrafelé egyaránt kerekítve elszűkül, vagy hátrafelé párhuzamos szélű. Felülete durván és szórtan, az oldalpászta mentén egész gödröcskésen pontozott. Szárnyfedői hátrafelé gyengén kiszélesednek, a váll lekerekített, a vállbütyök kiálló, pontozása durva, a csúcsa felé finomabb és ott a pontokat finom ráncok kötik össze egymással; a pontok hellyel-közzel sorokba rendezettek, a vállbütyök mögött a szárnyfedők oldalt bemélyedtek. Teste fényes, erősen csillogó, többnyire ércszínű zöld, de a fejtető, továbbá a szárnyfedők széles szegélye aranyos vagy rezes, a varrata kékes. 8—11 mm.

A törzsalak előfordul egész Európában. Olaszországban és Korzika szigetén 1—1, a Szovjetunió európai felének déli részén és Szibériában, továbbá Mandzsúriától az Usszuriig ugyancsak 1—1 sajátos alfaj helyettesíti. Magyarországon az ártéri erdőkben, vizenyős helyeken, a síkságon és a dombvidéken mindenütt gyakori. Tápnövénye a Chrysanthemum vulgare (V—VII.)

Változatai:

1. Teste zöld, de feje, az előtor háta, a szárnyfedők varrata és egy középső hosszanti sáv ibolyáskék. — Magyarországról még nem került elő, de előfordulása várható
[ab. semiviolacea Mallet]

2. Színe aranyos rézvörös, majdnem tűzvörös, a szárnyfedők varrata és egy hosszanti sáv a középen zöld, némelykor ibolyás. — A törzsalak közt gyakori
ab. fulgida Fabr.

3. Felülete sötét bronzoszöld, feje és az előtor háta néha rezes. — Előfordul a Tornai-Karszt területén (Ájfalu)
[ab. nigrocuprea Mallet]

4. Szárnyfedői bronzvörösek, zöldes fénnyel, az előtor háta zöld, többé-kevésbé bronzfényű. — Magyarországról még nem került elő
[ab. taupini Mallet]