Tojás alakú poloskák. Fejük háromszög alakú, szemeik feltűnően terjedelmesek és erősen kiállók. A szemek és a pontszernek között kerek vagy tojás alakú világos folt található. Pontszemeik csak ritkán hiányoznak, egymáshoz sokkal közelebb állanak, mint az összetett szemekhez. A szipóka 3-ízű, hosszú, karcsú, eléri a hátulsó csípőket. Csápja 4-ízű, hosszú, az 1. íz rövidebb a hatalmas szemek legnagyobb átmérőjénél, a 2. íz 2 -3-szor, a 3. és 4. íz rendszerint közel 2-szer hosszabb az 1.-nél. Fejükön a fejtető 2 foltján, a belső szemkeretek középső részén és a postclypeus felett kétoldalt 3, néha csak 2 pár hosszú, vékony sörte van. Az előhát trapéz alakú, oldalai egyenesek, hátulsó széle gyengébben vagy erősebben homorú. Az előhát közepe táján, vagy közepe előtt harántbarázda van. A pajzs háromszög alakú, mintegy kétszer hosszabb, mint elülső részének szélessége, elöl körülbelül fele olyan széles, mint az előhát. Szárnyaik rendszerint betakarják a potrohot. A membrán fejlettsége szerint macropter, submacropter (teljes szárnyú), semibrachypter és brachypter (rövid szárnyú) formáikat ismerjük, amely alakok egy-egy fajon belül együtt is előfordulhatnak. Lábaik hosszúak, a hímek paramerje közel sarló alakú, a parandria megnyúlt, közepén mélyen kimetszett, ezáltal kétfogú. A félfedők cuneust viselnek. A hímek ivarszerve szimmetrikus.
A parti poloskák testük felépítésében, ökológiai igényeikben és viselkedésükben átmenetet alkotnak a szárazföldi és a vízi poloskák között. Rendszertani helyzetük még napjainkban sem megnyugtatóan tisztázott. A család fajai rendkívül változékonyak, számos átmeneti alak nehezíti a taxonok felismerését. A régebbi munkákban a félfedők színezete alapján különböztették meg a fajokat és számtalan fajt írtak le, ami zűrzavart eredményezett. A nagy sorozatok vizsgálata tette lehetővé a fajok változékonyságának tanulmányozását.
A család fajai leginkább folyók, tavak, patakok és egyéb vizek, kisebb állóvizek partja mentén találhatók. A parti törmelék között, levelek vagy moha alatt, vagy rövid, fűféle növényzet tövénél, nedves helyeken tartózkodnak. Máskor a víz felszínén úszó növényzet között, vagy moszat fedte fatuskókon, nedves erdőkben élnek. Az egyes fajok a víz kémiai összetételére aránylag kevésbé érzékenyek. Kitűnően mozognak a víz felületi hártyáján, mocsaras, iszapos területeken és a partvonal menti növények között, sőt néha a puszta talajon is. Mozgó vagy álló, sós- vagy édesvizek mentén egyaránt előfordulnak. Gyors mozgású, ragadozó fajok, apró rovarokon táplálkoznak, de nem vetik meg a félig döglött vagy elpusztult rovarokat sem. Egymást ritkán, de akkor is legfeljebb az imágók a tojásokat vagy a lárvákat támadják meg. Áldozataik elsősorban élőhelyük apró rovarai, például mezei poloskák (Miridae), kis termetű kabócák stb. Rendszerint imágó alakban telelnek, évente általában csak 1 nemzedékük van, tavasszal és nyár elején rakják tojásaikat. A tojásokat a növények alsó részére, a szárcsomókra vagy moszat, máskor moha közé, általában a parti övezetben helyezik el. Öt lárvastádiumuk van, a lárvák fejlődése körülbelül 1 hónapig tart.
Közepes fajszámú család, képviselői szinte az egész világon megtalálhatók, a fajok túlnyomó többsége azonban a Holarktiszban él. A Palearktikumban 3 alcsalád 10 nemének 75 faja és alfaja él. Európában 9 nem 44 faja és alfaja, faunaterületünkön 4 nem 23 faja, hazánkban 2 nem 14 faja fordul elő.
Forrás: Benedek Pál: Fauna Hungariae 94. füzet Poloskák VII. - Heteroptera VII.